Keresztszentelés Dédában

2018. szeptember 19., 11:44 , 922. szám

Szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén útszéli keresztet avattak a beregszászi járási Déda görögkatolikusai.

A Szent Kereszt felmagasztalásának emléknapja kettős ünnep: ezen a napon emlékezik meg a katolikus közösség arról, hogy Szent Ilona megtalálta Krisztus keresztjét, amit szeptember 14-én mutattak be a híveknek, illetve arról, hogy a VII. században megtalálták a perzsák által visszarabolt keresztet. A szentelési szertartást szentliturgia előzte meg, amelyen Kótonovics István, a római Pápai Keleti Intézet (Pontificio Istituto Orientale) hallgatója prédikált. Elmélkedésében kifejtette, hogy a szenvedés türelmes elviselése a keresztény magatartásban válik értékessé. Az Isten szenvedésben vált emberré, az ember pedig a szenvedésen keresztül lehet az Istené. Az Isten nélküli szenvedés értelmetlen. Az Istenben elfogadott szenvedéshordozás válik értékessé.

A szertartást követően liturgikus zászlókat hordozva indult prosekció a település Balazsér felőli végéhez, ahol az Árpád utcán felállításra került az új kereszt.

„…töredelmességgel kérünk téged: küldd le e keresztjelre legszentebb Lelked malasztját, és áldd meg és szenteld meg azt, és add, hogy e kereszt félelmetes és rettegett jelvény legyen minden látható és láthatatlan ellenség előtt, és biztos fegyver minden ördögi megtámadás és fondorlat meghiúsítására s elűzésére. Népednek pedig szolgáljon hathatós oltalmára, a hitben való megszilárdulására, a reménység támasza gyanánt, a harcban győzelmül, s az erények gyakorlásában vezércsillagul! Mindenható Atya, esedezünk hozzád: hajtsd füledet azokhoz, kik e keresztjel előtt téged imádni és hozzád könyörögni fognak, és bőkezűleg teljesítsd üdvösségükre szolgáló összes kérelmeiket” – hangzott a szentelési imádságban, ami után Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének püspöki helynöke megszentelte a Krisztus kereszthalálának, feltámadásának és vétkeink bocsánatának emlékjelét. A szertartáson részt vettek Egressy Miklós és Marosi István görögkatolikus áldozópapok – olyanok, akik korábban az egyházközség parochusai vagy onnan elszármazott, mára Isten országát papként építő tagjai voltak, továbbá a római katolikus egyház képviseletében Molnár János és Mankovics Sándor plébánosok, illetve Lejza Bohdan makarjai áldozópap.

Levcsenkó Róbert dédai parochus köszöntőjében emlékeztetett: a rendszerváltást és a kommunizmust követő 12 év alatt az akkori parochus, Szabó Konstantin atya papsága idején Déda majd’ minden keresztjét visszaállították. A legidősebb lakosok emlékeztek rá, hogy egykor a falu balazséri végén is állt egy kereszt, amely azonban nem maradhatott állva az egyháztagadó kommunista időkben. A keresztet családja támogatásával a görögkatolikus egyházközség egyik tagja, Simon Szergej készítette el. Alapja, ahogy Róbert atya fogalmazott, egy „buta, faragatlan kő – olyan faragatlan, amilyenek sokszor mi is vagyunk. Több helyen repedt, ez is emlékeztet bennünket saját hiányosságainkra, amiket Krisztus egészít ki”. A kereszt az áldozat bitófája – mégis maga az élet. Felkiáltójel, ami emlékeztet minket kereszténységünkre azokban az időkben is, amikor sokan szégyellik felvállalni kereszténységüket. Mindannyiunk feladata, hogy őrizzük annak szent mivoltát, s ezt továbbadjuk az utánunk jövőknek is.

A keresztszentelés miroválással és antidorosztással zárult.

„A Te kereszted előtt leborulunk, Urunk, és a Te szent feltámadásodat dicsőítjük.”

Espán Rita