A „hervadhatatlan sóvirágszirmok fúvósai”

2018. szeptember 14., 10:25 , 921. szám

Az Aknaszlatinai Bányász Fúvószenekar gazdag, nem kis viharokkal teli múltra tekinthet vissza. Hiszen tevékeny zenei életet folytattak már az csehszlovák érától kezdve a küzdelmes szovjet éveken át, és folytatnak a mai napig.

Kovács Sándor Verejtékből fakadó sóvirágok című könyvében leírja, hogy a bányászok életének saját költészete van. Kedvelik az éneklést, a szép dalokat, a táncokat. Talán az ezekhez hasonló tulajdonságok tették lehetővé, hogy megalakuljon az immár 140 éves múlttal rendelkező Aknaszlatinai Bányász Fúvószenekar.

1896-ban Károly trónörököst fogadták Máramaros megye vezetői, és ezen az alkalmon is a fúvószenekar muzsikált, sőt az ez évben keletkezett jegyzőkönyvből a következőket olvashatjuk: „Május hó 1-jén reggel az aknaszlatinai bányász fúvószenekar zenével bejárja a várost, a házak – a polgármester úr intézkedése folytán – fellobogóztatnak.”

Az ehhez hasonló állami vagy egyházi ünnepek köszöntési szokása mindmáig megmaradt a településen. A hangversenyek és a rendszeresen megszervezett nagy sikerű zenefesztiválok mára már csak szép emlékek. Sajnos, az utóbbi néhány évben visszaesett a zenekar tevékenysége, hiszen a sóbányák bezártak, nagyon sok fiatal külföldön él. Mindezek ellenére a  jelenlegi nehéz időkben Fehér Tibor vezetésével működnek tovább, és még mindig nagy sikert aratnak. Többnyire tanévnyitó ünnepségeken, temetési szertartásokon, valami egyházi és kulturális eseményeken találkozhatunk velük. Legtöbben már nyugdíjasok, és minden vasárnap a futballpálya nézőterén gyakorolnak. Zenéjükkel odavonzzák az arra járó turistákat és a település magyarságát is. Tehát a zenekar funkciója nemcsak az egyetemes zenekultúra terjesztése, hanem közösségmegtartó erővel is bír. Megcsodálva fúvósaink muzsikáját, hálásan mondjuk: „Csak így tovább fúvósok!”

Szedlák Eszter