Vasárnapi üzenet: 2018. július 15.

2018. július 15., 10:27

Ferenc pápa katekézise az apaságról

„Fiam, ha bölcs a szíved, akkor szívemből örülök, és ujjong a bensőm, ha azt mondja az ajkad, ami helyes.” (Péld 23,15–16)

Nem lehet jobban kifejezni az apa büszkeségét és meghatódottságát, mely elismeri, hogy átadta a fiának mindazt, ami fontos az életben, vagyis a bölcs szívet. Nem azt mondja ez az apa: „Büszke vagyok rád, mert pont olyan vagy, mint én, mert azokat ismétled, amiket én mondtam és cselekedtem.” Nem, nem ezt mondja, hanem ennél valami sokkal fontosabbat, amit így lehetne elmagyarázni: „Boldog vagyok, mindahányszor látom, hogy bölcsen jársz el, és meghatódom, ahányszor hallom, hogy egyenesen beszélsz. Ez az, amit rád akartam hagyni, hogy a tiéd legyen: a benső alkatodat, hogy bölcsen és egyenesen érezz, cselekedj és ítélj. És hogy te ilyen lehessél, tanítottam meg neked azt, amit nem tudtál, és kijavítottam a tévedéseidet, amiket nem láttál.”

Egy apa jól tudja, mibe kerül ennek az örökségnek az átadása: mennyi közelség, mennyi finomság és mennyi határozottság kell hozzá! Mégis, mennyi vigasz, mennyi viszonzás jár érte, amikor a gyerekek tisztelik ezt az örökséget. Olyan öröm, mely ellensúlyoz minden fáradságot, mely felülmúl minden értetlenkedést, és begyógyít minden sebet.

Ami legelőször kell, tehát ez: az apa legyen jelen a családjában! Legyen közel a feleségéhez, hogy megosszon vele mindent, örömet és fájdalmat, fáradságot és reményt! És legyen közel a gyerekekhez a növekedésükben: amikor játszanak, amikor elköteleződnek, amikor könnyelműek, amikor szoronganak, amikor megnyilatkoznak, amikor hallgatásba burkolóznak, amikor merészek, és amikor félnek, amikor elvétik a lépést, és amikor visszatalálnak az útra. Az apa tehát mindig jelen van. Jelen van, de ez nem azt jelenti, hogy ellenőriz, nem! Mert az apák túlzott kontrollja megsemmisíti a gyerekeket, nem hagyja őket növekedni.

Egy jó apa tud várakozni, és tud megbocsátani szíve mélyéből. Biztos, képes eltökélten helyreigazítani is: nem erőtlen, nem engedékeny, nem érzelgős. Egy apa, aki képes helyreigazítani lealacsonyítás nélkül, ugyanaz, mint aki képes megvédeni, anélkül hogy kímélné magát.

Ha tehát van valaki, aki a mélységéig menően el tudja magyarázni a Jézus tanította Miatyánk imádságot, akkor valóban az, aki első személyben éli az apaságot. Kegyelem nélkül, ami a mennyei Atyától jön, az apák elvesztik a bátorságukat és elmenekülnek. De a gyerekeknek szükségük van az apára, aki várja őket, amikor hazatérnek eltévelyedéseikből. Megtesznek mindent, hogy ne fogadják, hogy ne is lássák őket, de szükségük van rájuk. A meg nem találás sebet ejt rajtuk, ami aztán nehezen gyógyítható.

Az egyház, a mi anyánk elkötelezte magát abban, hogy minden erejével fenntartsa a családapák jó és nagylelkű szerepét, mert ők az új nemzedékek számára mással nem helyettesíthető őrei és közvetítői a jóságba és igazságosságba, az Isten védelmébe vetett hitnek, miként Szent József.