Az euroszkepticizmus diszkrét bája

2018. június 22., 19:40 , 909. szám

Egy éve már, hogy az ukránok vízummentesen utazhatnak Európába, de a kelet-ukrajnai háború, az Oroszország elleni szankciók, a migrációs válság okán azoknak is több lehetőségük nyílt megismerni az Öreg Kontinenst, akik ki sem mozdultak otthonukból. Közelebbről szemlélve kiderült, hogy Európa ugyancsak sokféle, és egészen bizonyosan nem ideális. Minél többet tudnak meg róla, annál több negatívumról vitáznak az ukránok a közösségi oldalakon. Mihajlo Dubinyanszkij egyfajta új keletű euroszkepticizmusra figyelt fel honfitársai körében, s ennek okán fontosnak tartott helyretenni néhány dolgot az Ukrajinszka Pravdának írt jegyzetében. Az alábbiakban ebből az írásból ajánlunk néhány gondolatot olvasóink figyelmébe.

Olaszország piszkos, kopottak a házak és ott van a populista 5 Csillag Mozgalom. Lengyelországot és Magyarországot soviniszták lakják. Svédországot elárasztották a menekültek. A brit szurkolók szemetelnek a kijevi Sevcsenko parkban. […] A franciákat nem érdeklik az ukrán–orosz ellentét finomságai. A németek készek együtt építeni Putyinnal az Északi Áramlat–2-t. És egyáltalán – van egy egész sor dolog, ami az EU-ban rosszabb, mint Ukrajnában: ott magasabbak az adók, nehezebb használni a bankkártyát, őrülten drága a jó minőségű internet, és nem találsz annyi jó éttermet mérsékelt árakon…

Ez a sok negatívum mind felgyülemlik az újsütetű ukrajnai euroszkepticizmus perselyében. Kell nekünk egy ilyen Európa? Kik ők egyáltalán, hogy lenézzék a harcoló Ukrajnát? […] Nem volna itt az ideje, hogy kiegyenesedjünk, és a saját erőnkre támaszkodva megtaláljuk a magunk egyedi szuverén útját?

Az euroszkepticizmus előretörése gyanúsan egybeesett az ukrán kormányzattal szembeni európai bírálatok megjelenésével. Habár pszichológiai háttere ugyancsak van a jelenségnek. Nyilván nem is történhet másként, miután közelebbről megismerjük az EU-t.

Az ember mindig kész elismerni a hibátlan fölényét. Nem éreztünk kellemetlenséget, amikor meghajoltunk a képzeletünkben élő tökéletes Európa előtt. Sokkal nehezebb elismerni a tökéletlen fölényét. Függni a problémás Európától. […] Tisztában lenni azzal, hogy a másik fölénye érdemtelen, történelmi körülmények által meghatározott is lehet. Ez sértő, aláássa az igazságos világba vetett hitünket.

Valóban, napjainkban Athén központja szomorú benyomást kelt még Kijevhez képest is. De a vendégek számára a görög főváros mégis vonzóbb lesz – hála ama hatalmas nemzet örökségének, amely csak igen lazán köthető napjaink görögségéhez. […]

Való igaz, hogy egy európai fiatal gyakran semmivel sem jobb a kijevi vagy lembergi fiatalnál, esetenként még rosszabb is – infantilisabb, naivabb. De mindig számíthat a civilizációs előnyére. […] Nekünk viszont, akik csak most kezdünk öntudatra ébredni és extrém körülmények között kikászálódni a posztszovjet mocsárból, senki nem ad előnyt. A napjaink Európája számára bocsánatos gyengeségek és hiányosságok megbocsáthatatlanok az ukránoknak, akik arra ítéltettek, hogy utolérjék őket. A legendás Róma lehet rendetlen, a dicső Velence barátságtalan. De Kijevnek, amelynek a nulláról kell megteremtenie a saját hírnevét, rendezettnek és vendégszeretőnek kell lennie. […]

Magyarország és Lengyelország játszhatja a vásott kölyköt, előállhat felháborító kijelentésekkel. Az Oroszországgal vívott háborúba belerángatott Ukrajna számára azonban, amely kritikusan függ a nemzetközi támogatástól, ez öngyilkosság lenne.[…]

Az euroszkepticizmus mindig a szerepek helytelennek vélt eloszlásával függ össze. Azzal, hogy a státus, amely neked jutott, nem felel meg a potenciálodnak. Hogy csak nyerhetsz azzal, ha rácsapod az ajtót az európai partnerekre és boldogabb vidékekre küldöd őket, de legalábbis kevesebbet veszítesz ezáltal, mint ők. A Brexit és az utóbbi évek egyéb történései megmutatták, hogy ez általában illuzórikus elképzelés, bár fejlett országokról van szó, amelyeket nem szakítottak el a civilizált világtól, nem vegetálnak nyomorban és nem kell ellenállniuk a nagyobb forrásokkal rendelkező birodalmi szomszédnak.

Ukrajna és Európa vonatkozásában fel sem merül a helytelen szereposztás kérdése. Azért, mert Berlin és Brüsszel nem szorul rá a Bankovaja pénzügyi, politikai és erkölcsi támogatására. A lengyelek és a magyarok nem utaznak Ukrajnába munkát és jobb életet remélve. Az olaszok soha nem hallották még, hogy minden út Kijevbe vezet, a franciákban pedig fel sem merült, hogy Lemberget látni és meghalni.

A mi civilizációs hátterünk és lehetőségeink nem hasonlíthatók az európaiakhoz, és rövid távon ez a különbség nem fog változni. […]

Bármeddig ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy minden az ukránok körül forog, hihetjük, hogy mi jelentjük a civilizáció alapját, hogy mi védjük az EU-t a vad moszkvai hordával szemben. De ha a kiábrándult ukránok köpnek Európára, azt neki még csak le sem kell majd törölnie. Ám ha a kiábrándult Európa köp az ukránokra, elsüllyedünk.

(Fordította: hk)