Hány magyar van Kárpátalján?

Summa–2017

2018. június 14., 17:26, 909. szám

A legutóbbi, 2001-es ukrán népszámlálás szerint Kárpátalján 152 ezer ember vallotta magát magyar nemzetiségűnek, az azóta eltelt 17 év népesedési és etnikai változásairól pontos adattal senki nem rendelkezik, ráadásul egymástól nagyon eltérő becsléseket is hallhattunk az utóbbi években. A tavalyi évben arra vállalkoztak a Summa–2017 kutatócsapat tagjai, akik a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának és a Nemzetpolitikai Kutatóintézetnek a munkatársai, hogy megpróbálják felmérni a kárpátaljai magyarság számát, települési megoszlását, ideiglenes migrációjának az arányait és más, a közösségünkre jellemző népesedési jellemzőket. A kutatók megállapították, hogy az elmúlt 15 évben a Kárpát-medencei magyar kisebbségi közösségek közül a kárpátaljai fogyott a legkisebb mértékben. A kutatás megállapításait egy kérdőíves felmérésre alapozva következtették ki a kutatók, akik 23 ezer embert kérdeztek meg. Ez a felmérés így eltérhet a valós adatoktól, a népesedési viszonyokat kizárólag egy népszámlálással lehetne pontosan tisztázni. A kutatás vezetői elismerték, hogy fontos lenne azt is tudni, miként változott Kárpátalján a többségi ukrán népesség lélekszáma, hisz az sokat elárulna a valós népesedési folyamatokról.

A kutatás vezetői, Tátrai Patrik és Kovály Katalin, a Földrajztudományi Intézet munkatársai, valamint Molnár József tanszékvezető főiskolai tanár számoltak be a kutatás eredményeiről június 13-án a Beregszászi Járási Tanács üléstermében.

Arról, hogy népszámlálás nélkül hogyan sikerült adatokat gyűjteniük a kutatásban résztvevőknek, Molnár József, a Rákóczi-főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének vezetője számolt be, aki elmondta, hogy kérdőíves adatgyűjtést végeztek 111 kiválasztott magyarlakta településen, azokon a helyeken, ahol a 2001-es népszámlálás szerint 100-nál több magyar nemzetiségű ember élt. Az említett települések között van a kárpátaljai magyarok 98,5%-ának a lakóhelye. 312 mintavételi ponton zajlott a kutatás 170 kérdezőbiztos segítségével. A 2001-es adatokkal összevetve próbálták településenként megnézni a természetes szaporodás és a migráció adta nyereségeket, illetve veszteségeket. Az asszimilációs hatásokat nem tudták módszerükkel vizsgálni, de korábbi kutatások alapján arra következtetnek, hogy ez nullás mérleget ad, hisz a vegyes házasságokban nevelkedő gyerekek körülbelül azonos arányban lesznek magyarok, illetve ukránok. A lekérdezésnél lehetőséget biztosítottak kettős identitás vállalására is, amit az ukrajnai népszámlálás nem tett lehetővé.

A kérdőíveken szereplő adatok összesítése után kapott eredményekről a budapesti Tátrai Patrik számolt be, aki elmondta, hogy az általuk vizsgált 111 magyar településen becslések szerint 123 ezer magyar él, ehhez jön a szórványban élő vélhetően 2 000 kárpátaljai magyar, ami összesen 125 ezer fő. Nem vizsgálták a magyar ajkú roma közösségeket, akik közül 2001-hez hasonlóan vélhetően 5-6 ezren magyarnak vallanák magukat, őket is számítva egy mostani népszámláláson 131 ezer magyart lehetne összeírni Kárpátalján. Ez az adat azt jelenti, hogy a 2001 és 2017 közötti 15,5 év alatt 21 ezer fővel csökkent a kárpátaljai magyarság lélekszáma, ami 13,7%-os csökkenés. Ez a kutatók szerint kevesebb, mint a többi Kárpát-medencei magyar kisebbség időarányos fogyása.

A kárpátaljai magyarság csökkenése területileg meglehetősen egyenetlen, Ungvár és Beregszász városokban volt a legnagyobb arányú a csökkenés, de jelentős mértékű volt Huszton és a Szolyvai, a Técsői és a Rahói járások szórványvidékein is. A legkisebb mértékű csökkenés a Nagyszőlősi járásban, Munkács városában és a huszti járási Visken tapasztalható. Összességében Beregszász és Ungvár adatai a legmeglepőbbek, ahol a 20%-ot is meghaladta a magyarság fogyása.

Az adatokból kiolvasható, hogy a 21 ezer fős fogyás nagyobbrészt a nemzetközi migrációból, az elvándorlásból adódott – mutatott rá Tátrai Patrik –, azt találták, hogy 15,5 év alatt 14,5 ezer ember külföldre távozott, illetve 600 fő Belső-Ukrajnába, ez összességében 15 100 fős veszteség. Ezzel szemben kb. 400 magyar bevándorló áll. A migráció szaldója 14,7 ezer fős fogyás. Ami ezzel kapcsolatban nyugtalanító, hogy a véglegesen kivándorlók száma az utolsó három évben –  2015–17-ben – kiugró mértékben növekedett.

Az előző számok nem tartalmazzák az ideiglenesen külföldön tartózkodó kárpátaljai magyarokat, a kutatás szerint az ő arányuk meglepően magas, a teljes kárpátaljai magyar népesség 22%-a legalább egy hónapot töltött külföldön. Ha ezt a számot az aktív népességre vetítjük, tehát nem vesszük figyelembe a gyerekeket és a nyugdíjasokat, akkor azt kapjuk, hogy minden harmadik kárpátaljai magyar nő és férfi több mint egy hónapot töltött otthonától távol a vizsgált időszakban, ami kb. 28 ezer főt jelent. Hosszabb időt, több mint három hónapot töltött távol az otthonától 19 ezer kárpátaljai magyar – vélhetően külföldi tanulás és munkavállalás céljából. Ugyancsak jelentős a száma azoknak, több mint 10 ezer fő, akik az év nagyobb részét már külföldön töltik, ők egyre kevésbé kapcsolódnak kárpátaljai lakhelyükhöz, sok esetben már csak az ünnepekre jönnek haza, de a családtagjaik úgy érezték, hogy őket még kárpátaljaiként kell nyilvántartani. A három hónapnál hosszabb ideig külföldön tartózkodó kárpátaljai magyarok 50,5%-a Magyarországot választotta, 31,7%-uk Csehországot, 7%-uk Németországot, 2,3%-uk Nagy-Britanniát, 8,5%-uk pedig más országokat. Akik csak rövidebb időt tartózkodnak egy évben külföldön, azok nagyobb arányban mennek Magyarországra.

Kedvezőtlenül alakul a kárpátaljai magyar közösség korösszetétele is: míg 2001-ben 100 fiatalkorúra 94 időskorú jutott, addig 2017-ben már 146, ami nem meglepő, hisz a kivándorlók döntő többsége fiatal.

Nagy újdonsága a kutatásnak az, hogy adatokat közöl a kárpátaljai magyarság felekezeti összetételére vonatkozóan. Kárpátalján utoljára 1941-ben rögzítette a népszámlálás a felekezeti összetételt, azóta csak becslések vannak. 1941-hez képest nőtt a kárpátaljai magyarságon belül a reformátusok részaránya. A mostani kutatás szerint a kárpátaljai magyarok 64,6%-a református, 17,8%-a római katolikus, 12,5%-a görögkatolikus, 2,4%-a ortodox vallású, míg 2,7%-uk egyéb kis felekezetekhez tartozik. 1% alatt marad a felekezethez nem tartozók aránya, ami meglehetősen alacsony érték Kárpát-medencei összevetésben.

Jelentősen nőtt a kárpátaljai magyarságon belül a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya: míg 2001-ben 4,8% volt, addig 2017-ben már 16%, ami a legörömtelibb változás a vizsgált időszakban. Mindezek ellenére nagyon csekély a magasabb társadalmi státuszú munkakörökben dolgozó magyarok aránya, 7-8% körül mérték. Tátrai Patrik szerint általánosságban is elmondható, hogy a foglalkozási összetétel kedvezőtlen képet mutat.

A kutatók a Summa–2017 felmérés eredményeit még részletesebben is ki akarják elemezni, és az eredményeiket szakcikkek formájában szeretnék majd közreadni. 

Badó Zsolt