A jövőre kell összpontosítani (Frissítve)

2018. június 6., 14:54 , 907. szám

A nemzeti összetartozás napja alkalmából a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi megemlékezésére idén ismét az ungvári járási Szürtében került sor. Az esemény  ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a helyi református templomban.

Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője prédikációjában kiemelte: nehéz, amikor megéljük a gyengeségünket, a szétszórtságunkat, elszakítottságunkat. A különböző településekről érkezettek egy szívvel fohászkodtak, hogy Isten adjon nekünk jövőt, tanítson meg minket bölcsességre, tegye áldottá kezünknek munkáját, hogy ott maradva, ahová Isten teremtett bennünket, mint egy jó fa, bő termést adjunk.

Pohareczky Róbert római katolikus plébános azt hangsúlyozta, hogy mint egy jó családban, ahol számíthatunk egymásra, bárhol is lakjanak rokonaink, a magyar nemzet tagjai is számíthatnak egymásra és az anyaországra, akárhol legyenek is a világban.

Szkoropádszky Péter lelkipásztor a palágykomoróci görög katolikus egyházközség nevében szólva elmondta, oly korban élünk, amikor az ember keresi a kiteljesedést, ami csak a keresztény értékek mentén valósulhat meg, úgy, hogy magunkévá tesszük azokat, és megtanítjuk a következő nemzedéknek. 2010 óta a nemzeti összetartozás napján nem kesergünk, hanem a jövőbe tekintünk, megfogva minden magyar kezét.

A templomkertben a nemzeti összetartozás 4 éve felavatott emlékművénél Molnár László kulturális titkár köszöntötte a megjelenteket, majd Braun Éva, a KMKSZ Szürtei Alapszervezetének elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy közös nyelvünk, kulturális gyökereink, hagyományaink összekötnek bennünket, bárhol is élünk a Kárpát-medencében vagy akár a nagyvilágban. Jelen volt Békésyné dr. Lukács Angéla, Magyarország beregszászi konzulja, Bátori József megyei képviselő, Katkó László, a szürtei egyházközség gondnoka, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, Andrejcsák-Tóth Anetta járási képviselő, Puskár Árpád polgármester, Zsoffcsák Klára, a Szürtei Középiskola igazgatója, Ignác Mária, a Téglási Kultúrház igazgatója, Jankovics Zsolt, az emlékmű alkotója, a környező települések lakosai, idősek és gyerekek egyaránt.

Az emlékező gyülekezethez szólva dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő történelmi visszatekintésében leszögezte, hogy bár a 98 évvel ezelőtt aláírt trianoni békeszerződés lassan a múlt ködébe vész, hiszen nincsenek már közöttünk olyanok, akik felnőttként ezt az eseményt megélték volna, mégis máig meghatározza valamennyi magyar életét.

– Magyarországot választás elé állították: az volt a kérdés, hogy lemond-e a határon túli részekről azért, hogy független országként fennmaradhasson. A XX. században többször állította a történelem ilyen választás elé a magyarokat. A második világháború végén, amikor Magyarországot elfoglalták a szovjet csapatok, úgy tűnt, mindennek vége. Megint súlyos választás elé állították a magyarokat, kérdéses volt, hogy egyáltalán megmaradhat-e a magyar állam és a nemzet. Ilyen választás elé került Magyarország a rendszerváltás után is. Végre elnyerte függetlenségét, de az Európához való integrálódása során egyre gyakrabban hangzott el, hogy aki nemzetről beszél, az nacionalista, és az ilyen dolgok elvetendőek, nem fontosak.

Örömteli, hogy amikor Trianon után a harmadik nemzedék kezdte el az ország irányítását, mégis megmaradtak azok az egészséges erők, amelyek fontosnak tartották a nemzetet. Ez megmutatkozott a 2010-es törvényben, az új Alkotmányban, a határon túli magyarságról szóló törvényben és számos olyan intézkedésben, amelyeket a kormány tett az össz­magyarságért – hangsúlyozta Brenzovics László, és kitért a békeszerződés következményeire. – Felmerült a kérdés: menjünk vagy maradjunk? Hagyjuk el a szülőföldünket egy jobb élet reményében vagy maradjunk itthon, őseink földjén? Ez a nyomás rendkívül nehéz volt, különösen a kárpátaljai magyarságnak, amely az elmúlt 100 évben 5 állam kötelékében próbált megmaradni, átélve két világháborút, a málenykij robotot, Donbászt, az elnyomást, a vagyonból való kifosztást, a vasfüggönyt és mindent, ami kevés közösséget sújtott a nagyvilágon. Mégis itt vagyunk! – emelte ki az elnök.

– 1918-ban, az első világháború után az ukrán nemzet nem nyerte el függetlenségét, területein  a Szovjetunió és Lengyelország osztozott. Az ukrán hazafiak ilyen körülmények között is próbáltak megmaradni és megőrizni nyelvüket, kultúrájukat, harcoltak az ukrán nyelvű oktatásért. Ezért furcsa, hogy a XX. században sokat szenvedett nemzet most ilyen intézkedéseket hoz. A kárpátaljai magyarság küzd iskoláiért, templomaiért, és ezt soha nem adjuk fel. Ebben a küzdelemben számíthatunk a magyar kormány, az összmagyarság szolidaritására és támogatására. A magunk részéről mindent megteszünk azért, hogy a kárpátaljai magyarság szempontjából fontos kérdésekben olyan döntések szülessenek, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az elkövetkező századokban is fennmaradjon a magyar nyelv és a kultúra szülőföldünkön, mert „élni fog a nemzet, amely összetart” – mondta Brenzovics László Arany János szavaival zárva ünnepi gondolatait.

Kuti László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának ügyvivő konzulja kiemelte:

– Bárhol is járunk a világon, mindenütt találkozhatunk magyarokkal, de nem vagyunk sokan a szláv és a germán népek tengerében. Ezért kell büszkének lenni minden megszületett magyar gyermekre. Nem véletlen, hogy az új magyar kormány a legfontosabb stratégiai irányként a népesedéspolitika támogatását határozta meg, amelynek sok intézkedése a határon túli honfitársakra is kiterjed. S ha egyelőre nem is vagyunk annyian, mint szeretnénk, de ha összefogunk, anyaországiak és határon túliak, minden olyan próbálkozás, amely magyarságunk megtartását veszélyezteti, eleve kudarcra van ítélve. Ez június 4-e legfontosabb üzenete.

Puskár Árpád, Szürte polgármestere elmondta, hogy csak az a község tud fejlődni, ahol egymást tisztelve élnek az emberek. S a nemzet is akkor tud előre haladni a kijelölt úton, ha tagjai szeretettel és tisztelettel viseltetnek egymás iránt.

A rendezvény zenés-irodalmi műsorral folytatódott. Reményik Sándor Az ige c. versét Fülöp Gábortól hallhattuk. Fellépett a Szürtei Református Egyházközség kórusa Fülöpné Kiss Ibolya vezetésével. A helyi középiskola tanulói a Magyar fa és a Szétszórt gyöngyszemekhez című dalokat adták elő Kiss Ágnes és Korlát Szabina felkészítésével (vagy vezetésével, ahogy jobban hangzik az előző mondatot követően), Juhász József gitárkíséretével. Elhangzott a Kárpátalja, édes haza és az Örökség című dal a Rózsa népdalegyüttes előadásában. József Attila Bús magyar éneke című versét Mihókánics Martin tolmácsolta. Pósa Lajos Magyar vagyok című megzenésített versét Kiss Liliána, Majtényi Flóra Mi a haza? versét szintén Kiss Liliána és Opalenik Karina óvodás adta elő. A Csalogány asszonykórus előadásában a Magyar fohász és az Összetartozunk dalok csendültek fel Ignácz Krisztián gitár- és Szabó Eszter fuvolakíséretében.

A megemlékezés a Szózat eléneklésével és koszorúzással zárult.

RV