„Mindig is érdekeltek a hagyományaink”

A Szernyei Gyöngykaláris a lakiteleki hungarikum vetélkedőn

2018. május 16., 12:39, 904. szám

Lakitelek legújabb kori történelmünk ikonikus helyszíne, hiszen 1987-ben itt szerveződött meg a magyarországi rendszerváltás egyik motorja, a hajdan erős pártnak számító Magyar Demokrata Fórum, így ez az alföldi település örökre beírta nevét a történelembe. 1992-ben pedig itt alakult meg a Lakiteleki Népfőiskola, ahol ez év tavaszán megrendezésre került A Kárpát-medence kincsei című hungarikumvetélkedő elődöntője és döntője, melyeken magyarországi és külhoni 7. osztályos általános iskolai csapatok mérhették össze tudásukat, köztük három kárpátaljai is (Benéből, Izsnyétéről és Szernyéről), az utóbbiak közül pedig a Szernyei Gyöngykaláris érte el a legjobb eredményt, nyolcadik helyezettként és különdíjas csapatként térve haza.

– Az interneten böngészve találtam rá a vetélkedő meghirdetésére, s mivel mindig is érdekeltek a hagyományaink, emellett a helyi iskola 7. osztályának az osztályfőnöke is vagyok, be is nyújtottam a jelentkezésünket a versenyre – idézi fel az előzményeket a háromfős csapat vezetője, Bimba Mónika matematikatanár, aki osztályának három tagjával: Béres Lilla Eleonórával, Nagy Fruzsinával és Bimba Teodórával vágott bele a felkészülésbe. – Csapatunknak pedig azért adtam a Szernyei Gyöngykaláris nevet, mert az 1930-as években Balogh Sándor helyi református kántortanító szervezett ezen a néven egy folklóregyüttest, mely őrizte a hagyományokat, s népdalokat, illetve a Balogh Sándor által írt és a korabeli népéletet bemutató színdarabokat adott elő, fellépéseivel bejárta széles e Kárpátalját, s szép hírnévre tett szert – fűzi hozzá.

A vetélkedő első és második fordulóját online formában, az interneten bonyolították le. Az első – mint a tanárnő kifejti – könnyű volt: tesztkérdésekre válaszolva meg kellett mutatniuk, hogy ismerik a Hungarikum Bizottság által elfogadott hungarikumokat. A második fordulóban viszont már három feladatot kellett megoldaniuk. Ki kellett tölteniük egy 50 kérdésből álló tesztet a magyar értékekről. Azután össze kellett állítaniuk egy 13+1 kérdéses tesztet saját falujuk értékeiről, ami már érdekes volt, mert nyomozni kellett utánuk. Belefoglalták a hajdani Szernyei Gyöngykalárist, Balogh Sándor színdarabjait, az 1970-es évek régészeti ásatásai során feltárt Gerzsenyó községet, mely Szernye egyik szomszédfalva volt, míg csak el nem pusztult egy tatár betörés során, valamint a Szernye területén feltárt honfoglalás kori leletegyüttest. A harmadik feladat során pedig interjút kellett készíteniük településük egyik szülöttével, akire büszkék lehetnek. Horkay László nyugalmazott református püspökre esett a választásuk, róla készítettek riportot. A feladatok sikeres megoldása révén pedig bekerültek az elődöntőbe, melybe 24 magyarországi és ugyanennyi külhoni csapat jutott be, köztük három kárpátaljai csapat is, valamint erdélyi, délvidéki és felvidéki csapatok. A magyarországiak elődöntőjére április 24–25-én, a külhoniakéra pedig április 26–27-én került sor.

– Az elődöntőben három feladat várt ránk – magyarázza Bimba Mónika. – Először is feladatul szabták, hogy ha lenne egy magazin a Kárpát-medence kincseiről, akkor milyen címlapot terveznénk községünk bemutatására. Majd ki kellett választanunk egy hungarikumot, melyet be is kellett mutatnunk. A Kodály-módszerre esett a választásunk, mert mi is szeretünk énekelni, a Szernyei Református Egyházi Énekkar tagjai vagyunk. Egy kis­előadás keretében mutattuk be a Kodály-módszert, elénekeltünk két népdalt a Szernyei Gyöngykaláris által annak idején előadott népdalok közül, Béres Lilla Eleonóra pedig, aki mostanában kezd próbálkozni a versírással – és elég sikeresen – egy versben is bemutatta a nevezett zeneoktatási módszert. A harmadik feladat során aztán mindegyik csapatnak össze kellett állítania egy, az előző fordulóban egy másik csapat által a saját értékeit bemutató tesztet. Mi Sepsiszentgyörgy értékeinek a bemutatását kaptuk feladatul, a szükséges anyagot az interneten való böngészés útján sikerült összeállítanunk, s e három feladat elvégzése eredményeként sikerült bejutnunk a 12 magyarországi és ugyanennyi külhoni csapatot felvonultató döntőbe (a beneiek és az izsnyéteiek az elődöntőben búcsúztak).

– A döntőt május 11-én rendezték meg – folytatja beszélgetőtársam. – Az elődöntőben szerzett pontszámok alapján a 18. helyről indultunk, és végül a 8. helyre sikerült feltornáznunk magunkat. Most is három feladatot kellett teljesítenünk. Készítenünk kellett egy kétperces rövidfilmet, bemutatva falunk egyik értékét, mi pedig az egykori Szernyei Gyöngykaláris folklóregyüttesről készítettük el a rövidfilmet, mely együttes színdarabjait, illetve az általa énekelt népdalokat ma is előadják nálunk, a művelődési házunkban. Azután el kellett játszanunk, mintha a Hungarikum Bizottságnak ajánlanánk felvenni a hungarikumok közé olyan valamit, ami még nem szerepel a hungarikumok sorában. Mi a vereckei honfoglalási emlékmű ajánlását játszottuk el (megjegyezném, több versenyzőtársunk csodálkozott is, hogy még nem szerepel a kulturális örökségként bejegyzett hungarikumok névjegyzékében). A harmadik feladat során pedig válaszolnunk kellett a vetélkedő első fordulójában felsorolt hetven hungarikum közül kimaradt húsz hungarikummal kapcsolatos kérdésekre, s a Honfoglalás c. film betétdalának egy részletét is elénekeltük. Ezzel véget is ért a döntő, melyben a csíkszentdomokosi csapat szerezte meg az első helyet. Nekünk viszont a legszebb váradalmainkat is felülmúlta, hogy bejutottunk a döntőbe, és a nyolcadik helyezést értük el. Ráadásul mi kaptuk meg a verseny különdíját: egy kétnapos magyarországi utazást, melynek során hungarikumokkal ismerkedünk meg. Az utazásra augusztus 23–24-én kerül majd sor, de a pontos programot meglepetésnek szánják…

– És mi ragadta meg leginkább a szernyei csapatot ottlétük során?

– Maga a miliő, a környezet, Lezsák Sándornak, a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány kuratóriuma elnökének a tartalmas előadása, a különböző magyarországi és külhoni csapatok által bemutatott nemzeti értékek sora, a különböző tájegységek hagyományainak a bemutatása mind felemelő élményként hatott rám – fejti ki Bimba Mónika.

– Az egész fogadtatásunk szép volt, szeretetteljesen bántak velünk, és éreztük, hogy fontos értékeink őrzése – mondja Béres Lilla Eleonóra.

– Maga a táj is gyönyörű. Emellett hihetetlen élmény volt számomra, hogy egészen a döntőig eljutottunk – jegyzi meg Nagy Fruzsina.

– Maga az egész verseny tetszett, a magyar értékek megismerése – teszi hozzá Bimba Teodóra.

És talán az a legfontosabb, hogy a különböző országokban élő magyar gyerekek, illetve kísérőtanárok is megismerkedhettek egymással, s személyes kapcsolataik megszületésével erősödhetett a magyar–magyar összetartozás érzése – fűzhetjük hozzá végezetül.

Lajos Mihály