Kiss Anna: Suttogások

2018. április 25., 09:31 , 901. szám

Ne zárd be

még a házat,

 

lehet, hogy

visszajárnak,

 

északról húz,

a felleg,

 

a szárnyak

útra kelnek,

 

vontatják a

hajókat,

 

újholdak,

telő holdak,

 

kövére ül

a lélek,

 

a csőrök

vízbe érnek.

 

 

Kiss Anna a kortárs magyar költészet kiemelkedő szerzője, a magyar irodalom egyik rangidős tekintélye. A 2016-tól Kossuth-díjas, 2017-ben pedig a Nemzet Művésze címmel kitüntetett alkotó itt olvasható versét érdemes összevetni azzal a megállapítással, miszerint „költészetének forrása a folklór, a mese, az archaikus népdal, a ballada, a régi magyar költői nyelv”.

A Suttogásokban természetesen nem fedezhető föl Kiss Anna költészetének valamennyi itt felsorolt jellemzője, de a balladai jelleget némiképp érezni rajta. Például a balladai homály egyféle utánagondolásaként minősíthető a vers szaggatott gondolatvezetése. 

Részben felvillanó költői képeket lehet érzékelni, részben viszont az olvasó maga állítja össze az értelem és kép egészét. Így tűnhet föl egy különös hangulatú, ám igen erős tónusú kép, mely valamilyen mozgáselemet is magába foglal. Egyszerre lehet érzékelni hajókat vontató felhőket-szárnyakat, és egyszerre egy olyan állóképet, melyen „újholdak, telő holdak kövére ül a lélek”. És mindeközben valamilyen „csőrök vízbe érnek”. A költemény minden eleme, képe hangulati összhangban van egymással…

Penckófer János