Letilthatja a polgár a vele készült interjút?

2017. december 2., 09:13 , 881. szám

„Interjút készített velem egy újságíró, de amikor elküldte nekem a szöveget, amit meg szándékoznak jelentetni, kiderült, hogy bár a számokkal nincs gond, a leírtak egyáltalán nem tükrözik a tényleges véleményemet az adott kérdésről, ezenkívül sértők rám és a családomra nézve. Mintha az újságíró szándékosan félremagyarázta volna, amit mondtam, és a magánéletemet is belekeverte. Mivel ebben a formájában a cikk rossz színben tüntetné fel az egyesületünket, megírtam az újságírónak, hogy nem járulok hozzá a közléséhez, ám ő azt felelte, hogy ehhez nincs jogom. Mit mondanak erről a törvények?”

– Kényes kérdésről van szó, mivel a hasonló esetek megítélésekor egyszerre több szempontot is figyelembe kell venni. Az interjú írásműnek minősül a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 433. cikkelye értelmében, vagyis szerzői jogi védelem alatt áll. A fő szabály szerint a szerzői jog a szerzőt illeti meg.

Az egyetlen mód arra, hogy megállapítsuk, jogosult-e az interjúalany megtiltani az anyag közlését, ha megvizsgáljuk, hogy társszerzőnek minősül-e az illető. A szerzői és kapcsolódó jogokról törvény (Закон України «Про авторське право і суміжні права») 13. cikkelyének 3. pontja értelmében az interjút adó és az azt készítő személy társszerzőknek minősülnek, vagyis egyikük nem közölheti az anyagot a másik hozzájárulása nélkül.

Másfelől ugyanez a törvény (lásd a 13. cikkely 1. pontjának 4. bekezdését!) az „osztatlan egész”-nek tekinthető művekről úgy rendelkezik, hogy a felek bármelyike csak indokolt esetben tilthatja meg a közlését a társszerzőnek. Nem nehéz belátni, hogy egy interjú esetében az újságíró kérdéseinek nincs értelme a szerző válaszai nélkül, s ez fordítva is igaz, vagyis egy egységes, egész és oszthatatlan műről beszélünk. A társszerzőség kapcsán felmerülő vitás kérdések rendezését a jogszabály a bíróság hatáskörébe rendeli.

Ha egyébként az újságíró szakmailag szabályosan járt el az interjú készítése és megírása során, a közlés megtiltása cenzúraként is értelmezhető, ami alaptalanul korlátozza a véleménynyilvánítás és az újságírói tevékenység szabadságát. A lapnál erre hivatkozva is ragaszkodhatnak az interjú közléséhez, és hacsak nem sikerül őket tárgyi tévedésen érni, valószínű, hogy utólag a bíróság is nekik ad majd igazat.

Érdemes megjegyezni, hogy amennyiben az interjúalany úgy véli, mondandóját elferdítették, élhet a válaszadás jogával a Ptk. 277. cikkelyének megfelelően, vagyis közzéteheti saját álláspontját a megjelentekkel kapcsolatban. Fontos tudni, hogy a válaszadás joga önmagában nem kötelezi az adott médiumot arra, hogy ismerje el hamisnak az általa korábban közölt információt (bár nem is zárja ki ennek lehetőségét), csupán alkalmat biztosít egy alternatív álláspont megjelenítésére az interjúalanynak ugyanabban a kiadványban, amelyben az általa kifogásolt interjú megjelent.

Végül szólni kell arról is, hogy a közérdekű kérdésekről készített interjú megjelentetése nem tekinthető a magánéletbe történő beavatkozásnak, a személyiségi jogok megsértésének. Amint az Emberi Jogok Európai Bírósága is megállapította a Társaság a Szabadságjogokért kontra Magyarország perben, fatális lenne a véleménynyilvánítás szabadságára nézvést, ha közszereplőknek lehetővé tennék a sajtó- és a társadalmi vita cenzúráját a személyiségi jogaikra való hivatkozással. Ez persze nem zárja ki, hogy az újságíró valóban túl messzire ment, s így ön jogosan kérheti a bíróság beavatkozását.

A napi gyakorlat során az újságírók az utólagos bírósági keresetek elleni biztosítékként igyekeznek valamilyen formában megszerezni az interjúalanyok hozzájárulását a velük készült anyag publikálásához. Másfelől, az interjúalanyoknak mindenkor jogukban áll az adott sajtóorgánumtól, illetve elutasítás esetén a bíróságtól a helyreigazítás, vagy a már említett válaszadás lehetőségének biztosítását kérni jogaik védelmében.

hk