Márton-napi Vigadalom Sárosorosziban

2017. november 15., 10:15 , 879. szám

Negyedik alkalommal szervezett Márton-napi Vigadalmat Sárosorosziban a Búbos Kemence civil szervezet. Ezúttal a római katolikus plébánia nagytermében, ahová csak nagyon nehezen fértek be az érdeklődők, alig maradt hely a fellépő fiataloknak, akik gazdag és színvonalas műsorral szórakoztatták a közönséget. Közben a gyerekek horgolni és szőni is megtanulhattak.

„Márton napján libát eszünk! Egész évben nem éhezünk. Ha a csontja hosszú fehér, hóval borít minket a tél…” – énekelték önfeledten az elmúlt vasárnap az oroszi fiúk.

Hiába András, a KMKSZ Sárosoroszi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, elmondta: „Már András havában vagyunk, és régen az volt a szokás ilyenkor tél elején – és mi nem felejtkezünk el a szokásokról –, hogy amikor a terménytárolók megteltek gabonával, a csűrök szénával, a pincékben kiforrott a finom bor, az éléskamrába bekerültek a gyümölcsök és a zöldségfélék, az emberek ilyenkor szakítottak időt a pihenésre és a szórakozásra.” Ezeket a hagyományokat igyekszik feléleszteni a Búbos Kemence civil szervezet a Márton-napi mulatsággal, s egyben köszönetet is mondanak ilyenkor azoknak, akik az év folyamán sokat tettek a faluban élő közösségért. A főszervező megköszönte az anyaországnak is azokat a támogatásokat, amelyeket Sárosoroszi lakosságának nyújt, valamint a Bethlen Gábor Alapnak, hogy támogatta a rendezvényt.

Kulcsár Ferenc beregszászi magyar konzul elmondta: „Szent Márton 316-ban vagy 317-ben a mai Szombathely környékén született. A keresztény vallásnak egy nagyon szép időszaka volt akkor, hisz amikor meglátta a napvilágot, éppen három éve múlt annak, hogy a milánói ediktummal Nagy Konstantin császár és Licinius teljes szabadságot és elismerést biztosított a keresztény egyháznak, és hívei számára megadta a többi polgárokkal való egyenjogúságot… Ekkor a vértanúk és a katakombák üldözött és sokáig az élet peremén meghúzódó közösségéből néhány évtized alatt mindent meghatározó birodalmi egyház és államvallás lett. A gyors terjeszkedésben Szent Márton is nagy szerepet vállalt. Hogy életében mennyire tisztelték, bizonyítja az is, hogy halála után maradványait két mai francia város is magáénak követelte...” A konzul úr Szent Márton aszketikus életéről, gyógyításairól fennmaradt történeteket is mesélt, valamint Márton napjához köthető időjárásjóslásokat is említett. Például az idei Márton-napi időjárásból arra lehet következtetni, hogy hideg telünk lesz.

Virág László, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének elnöke elmondta: lenyűgözi az a felekezetek közötti együttműködés, ami a sárosorosziakra jellemző. Most nagy szükség van arra, hogy összefogjunk, hisz nemtelen támadások érik Kárpátalja magyarságát. Az utóbbi időben az általa vezetett szövetség Sárosoroszi polgármesterével együttműködve igyekszik a faluban újabb munkalehetőségeket létrehozni, hogy a fiataloknak ne kelljen távoli vidékekre menniük a megélhetés után.

A házigazda, Rácz István római katolikus plébános elmondta, hogy amikor felmerült, hogy a plébánián legyen a rendezvény, azon gondolkodott, hogy hogyan fognak ott annyian elférni. De mint fogalmazott: „Hál’Istennek, mindenki befért, és mindenki itt van, aki számít.” Szent Márton életéből kiemelte az atya, hogy ő az ellenségeit soha nem legyőzni akarta, hanem meggyőzni. Ezzel példát mutatott, hisz egy keresztény embernek mindig azon kell lenne, hogy a másik embert meggyőzze a jóról.

Gyurkó Miklós, Sárosoroszi polgármestere köszönetet mondott a Búbos Kemence civil szervezetnek a szervezésért, Rácz István atyának a helyszínért, a falu lakóinak pedig a példás összetartásért. Elmondta, hogy a bizonytalan jövőnk megoldása az lehet, ha visszakerül a Biblia az asztalra, mint a nagyapáink idejében, és vegyük komolyan az Isten szavát. Meggyőződése, hogy ha ez így lesz, „megpróbálva leszünk, de elhagyatva sohasem.”

A beszédek és a kulturális műsor alatt sok gyerek kipróbálta a terem két sarkában megbúvó Székely Izabellánál és Tóth Angélánál a horgolást, Buda Zsuzsannánál pedig a szövést.

A műsorban volt dal, tánc, vers. A színdarabból megtudhattuk, hogy „Forog, vagy nem forog?” – tudniillik: a Föld. Salánki Erik dicsérte a bort, a többiek boros mulatóst is bemutattak. Nagy elismerés illeti a felkészítőket, Mihók Erikát, az épületként nem létező oroszi kultúrház igazgatóját, aki a kicsikből álló Gyöngykaláris és a nagyokból verbuvált Kökörcsin táncegyüttesek tagjait készítette fel, valamint a Hangraforgó Könyvtári Kör felkészítéséért Gáti Gyöngyit, hisz a műsort láthatóan önfeledten élvezték a fellépők a közönséggel együtt.

A lakomán mindannyian megkóstolhattuk a libát és az újbort is, így már nyugodtabban várhatjuk a jövő évet – ha igaz a mondás, éhezni nem fogunk.

A tartalmas szórakozást és gasztronómiai élményt nyújtó rendezvény végül a Kokas Banda koncertjével és táncházzal ért véget.

dózsa