„…a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elveszni nem hagyom”

Megmaradni – csak azért is!

2017. november 8., 12:25, 878. szám

Az idén immár 28. alkalommal megrendezett Arany Ősz Nemzetközi Kórus- és Néptánctalálkozó november 5. szokatlanul enyhe vasárnapján méltó volt nevéhez, hiszen a késő őszi napfény csodásan bearanyozta a rendezvénynek hagyományosan otthont adó felső-Tisza-vidéki tündéri kisvárost, Técsőt. És a település épületeire, utcáira alázuhogó ragyogó napsütés mintha csak Isten biztató mosolya lett volna, mellyel megajándékozta a kisebbségfaló ukrán nacionalizmus hidegen süvítő szele miatt meg-megborzongó kárpátaljai s ezen belül a felső-Tisza-vidéki magyarságot. Mert szükségünk van a biztatásra, de szükségünk van az összefogásra is – és szükségünk van kultúránk, s ennek révén nemzeti önazonosság-tudatunk erősítésére is. Jobban, mint bármikor…

A Técsői Járási Művelődési Ház nagytermében elsőként Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke üdvözölte a nagy számban egybegyűlt közönséget. Felidézte az itt élő magyarság 1989-ben megkezdődött közösségépítésének állomásait, s a folyamat kiteljesedését, mely az Arany Ősz Nemzetközi Kórus- és Néptánctalálkozó megszervezésével vette kezdetét, majd hagyománnyá vált, hogy az ugyancsak máramarosi Aknaszlatinán kerül sor a KMKSZ augusztus 20-i központi megemlékezésére. Később következett az itteni nemzetrészünket még tovább aktivizáló Feltisza évenkénti lebonyolítása, s immár a huszti Bethlen-nap is a közösségépítés újabb mérföldkövének számít, hiszen a rendezvény színhelyén, Huszt főterén is otthon érzi magát az itteni, kisebbségi magyarság. S amellett, hogy a magyar kormány támogat minket, kárpátaljai magyarokat, közösségünk építése a mi feladatunk.

Kulcsár Ferenc beregszászi magyar konzul kifejtette, milyen nagy szerepe van a dalnak, hiszen – mint Kodály Zoltán megfogalmazta – a zene ott fejlődik a legjobban, ahol ének is van. Mészáros Tibor técsői alpolgármester kiemelte, hogy a rendezvény lehetőséget teremt a különböző ének- és néptáncegyüttesek közötti kapcsolatok létesítésére is. Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára visszapillantott 1989-re, amikor első ízben szervezték meg az Arany Ősz Nemzetközi Kórus- és Néptánctalálkozót. Az említett rendezvény pedig továbbra is erősíti a közösségi összefogást, ami itt, a Felső-Tisza-vidéken különösen fontos. S bár felébredtek félelmek, hogy megannyi itteni magyar külföldi munkavállalásra kényszerülése meggyengíti a rendezvényt, a félelmekre rácáfolt, hogy az idén még több résztvevő, immár 18 ének-, zene- és táncegyüttes lép fel. Béres István aknaszlatinai római katolikus plébános pedig kitért a liturgikus zene fontosságára, leszögezve, hogy ez az Úristen ajándéka, aki annyi sok talentummal lát el minket. S aki szépen énekel, az kétszer annyit imádkozik, mint aki nem énekel, mert az ének táplálja a lelket…

A hivatalos megnyitó végéhez közeledve Sari József kijelentette: nyelvében él a nemzet, ezért az elfogadott oktatási törvény létünket veszélyezteti. S kifejezte keserűségét, hogy eközben egy magyarországi párt és annak vezetője aláírásgyűjtést kezd a határon túli magyarok magyarországi parlamenti választásokon való részvétele ellen. Majd Imre Sándor técsői születésű költő adott elő egy irodalmi összeállítást saját verseiből.

Ezt követően a rendezvény háziasszonyának, Imszticsei Gabriellának, a Técsői Hollósy Simon Középiskola szervezőtanárának a felkonferálása mellett színpadra léptek az ének-, zene- és néptáncegyüttesek. Elsőként – Péter Edit karmester vezetésével – a Técsői Járási Művészeti Iskolák Népi Zenekara lépett fel komolyzenei alkotások előadásával. És a zenekar csodálatos muzsikája révén a termet betöltötték Marc-Antoine Charpentier, XVII–XVIII. századi francia zeneszerző Prelúdium a Te Deumhoz c. művének barokk dinamikát és fenségességet sugárzó dallamai. Méltóságteljesen hömpölygött I. Tamarin Antik gobelin, Mihail Grad Ének Técsőről, Márton István XX. századi kárpátaljai magyar zeneszerző Variációk c. művének szépséget és nyugalmat árasztó zenéje. A közönség szívét pedig ugyancsak megdobogtatta Kókai Rezső múlt századi magyar komponista Kis verbunkos zenéje, s még inkább a magyarságot és a magyar zenét igencsak kedvelő német Johann Brahms vérpezsdítő, csodaszép V. magyar tánca, mely megvidámította a lelkeket.

A Szavcsuk György által vezetett rahói Havasi Gyopár Gyermektánccsoport szívvel-lélekkel és begyakorlottan mutatta be mind a magyar csárdást, mind az ukrán hopákot, mind a Tánc a havason c. táncművet. A táncok mellett pedig a Nejzsmák Anna által irányított, ugyancsak rahói Retro Népdal Asszonykórus magyar népdalcsokorral örvendeztette meg a közönséget, és öröm volt hallani, hogy a szórványban élő énekesek ajkán ízes magyarsággal csendültek fel népdalaink. A Huszti Magyar Általános Iskola Nárcisz Néptáncegyüttese – vezetőjük, Szabó Gabriella által felkészítve – ügyesen adott elő rábaközi táncot, a népi gyermekjátékok bemutatása során pedig olyan szép magyarsággal énekeltek, mintha nem is hatalmas ukrán nyelvtengerben kellene küzdeniük magyar nyelvük megőrzéséért. És a produkcióik fényesen igazolták a Huszti Magyar Általános Iskola létjogosultságát…

A Bogdán Lujza által irányított kőrösmezői Fodros Szoknya tánc­csoport először vett részt az Arany Őszön, de néptáncaik előadásával igazolták, hogy itt a helyük. A Viski Kölcsey Ferenc Középiskola Tudósi Tímea által irányított énekkara tiszta, csengő hangon adta elő a csak azért is a megmaradást zengő, hazafias, lélekerősítő dalait: a paksi zenész, dalszerző Gyulai István Örökségünk, illetve Nélküled c. műveit. A derék magyarországi zenész mintha csak nekünk, valamint a többi határon túli nemzetrész számára írta volna az Örökségünk híres sorait: „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom, a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elveszni nem hagyom.” Majd a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola Szeles Viktória és Takács Zsuzsanna által vezetett Szivárvány Tánccsoportja gyönyörűen és látható élvezettel ropta az általa bemutatott szatmári és szilágysági táncot.  

A Vassné Oláh Ágnes által vezetett Záhonyi Arany Ősz Népdalkör a Hajdúság és a Dél-Dunántúl népi dalkincsét hozta el a Felső-Tisza-vidékre, előadva egy hajdúböszörményi és egy ormánsági népdalcsokrot. Majd a népdalkör vezetője csodálatosan kiművelt hangon énekelte el Vincze Zsigmond – Kubinyi Ernő Hamburgi menyasszony c. operettjének Magyarország szépségét költői képekbe foglaló, „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország” kezdetű dalbetétjét, valamint Kovács Lajos – Bicskey Dániel Él a magyar című, a magyarság fennmaradását és a fennmaradásért való bátor kiállást zengő hazafias dalát.

A Kristofóri Gyöngyi vezette Técsői Nereszen Tánccsoport táncosai igen szépen mutatták be a szilágysági és a palatkai csárdást. A Vajnági Éva által irányított Aknaszlatinai Nefelejcs Néptáncegyüttes immár harmadszor jelent meg a fesztiválon, és népdalokat énekelve, ügyesen, s gyakorlottan járták a sárközi karikázót. A Csapi KMKSZ Nyugdíjas Énekkara (vezetője: Meljnyik Enikő) őszhöz, és így a szürethez is kapcsolódó népdalokat adott elő, melyek nagyon ideillettek az őszi időhöz. A Vajnági Éva és Stercli Edina által irányított Aknaszlatinai Művészeti Iskola fellépése során Norik Viktória és Erdei Vanda Kis angyalom, kis angyalom, illetve Édesanyám rózsafája címmel adott elő népdalcsokrot, citera-, furulya- és hegedűkíséret mellett.

A Kozma Tibor vezette Técsői Arany Ősz Művélődési Egylet Németh Mária által irányított népdalköre a szépen elénekelt népdalok sorában eredeti técsői népdalokat – A Nereszen alján lakok én, illetve A Nereszen-hegy alatt – adott elő. A 2011-ben alakult Szalókai Tiszaháti Népzenei Együttes (vezetői: Banga Melánia és Bíró Anikó) ugyancsak üdítő színfoltot jelentett. Ugyanis fiatal zenészeik látható élvezettel adtak elő moldvai csángó magyar zenét, énekesük pedig – e zenei kíséret mellett – csángó nyelvjárásban énekelte a csángó népdalokat. A szintén Szalókáról érkezett, Bana Melánia által irányított Rozmaring Népdaléneklő Együttes szalóki, szatmári és vajdaszentiványi népdalokat adott elő. A Vajnági Éva vezette aknaszlatinai Bel Canto Női Énekkar Georg Friedrich Händel Júdás Makkabeus c. oratóriumából adta elő a „Jöjj, béke nyájas angyala” kezdetű részletet, Felix Mendelssohn-Bartholdytól pedig az Őszi dalt. A Técsői  Gyöngyvirág Vokálegyüttes (vezetője: Kereszturi József) csárdáscsokorral köszöntötte a nagyérdeműt. Végezetül pedig az Aknaszlatinai Római Katolikus Egyházközség Béres István vezette ifjúsági kórusa elénekelte az Örökségünket, Wass Alberttől az Őszi dalt, valamint Sillye Jenő–Kovács Gábor Imre c. dalát.

A kórus- és néptánctalálkozó véget ért. Nekem pedig eszembe jutott, mekkora ereje lehet a zenének és a dalnak, mely képes megnyugtatni, egy időre kiemelni a mifelénk most elcsúnyult világból. De képes fellelkesíteni is, képes erővel átjárni a csüggedő szíveket. Képes gyönyörködtetni – és képes csak azért is elszántságot, a nemzetrészünk melletti bátor kiállást is önteni lelkünkbe. Mert kell az elszántság! Mert kell a bátor kiállás! Nem vagyunk egyedül, de nekünk is meg kell tenni a magunkét! Hogy a jogokat védő magyar patriotizmuson megtörjön a jogokat sértő ukrán nacionalizmus hullámverése.

Lajos Mihály