„A közös múlt erőt ad...”

Bethlen-nap Huszton – immár ötödször

2017. október 11., 12:25 , 874. szám

Október 8-án, vasárnap szokatlanul hűvös, borongós reggel virradt Husztra, az egykori máramarosi koronavárosra, melynek hajdan hatalmas, ám mára rommá lett vára a XVI–XVII. században az Erdélyi Fejedelemség egyik legfontosabb végváraként őrizte a Habsburgok és az oszmánok közé szorult kis ország északi határvidékét. 2013 óta pedig – az egykori fejedelemség legkiválóbb uralkodója, az 1613-tól 1629-ig a trónon ülő Bethlen Gábor emlékét őrizve – e Tisza-menti városban rendezik meg évről évre a Bethlen-napot, mely színpompás fesztivállá nőtte ki magát, s ma már jó alkalom arra is, hogy a nacionalista „szennyvízcsatornákon” ömlesztett magyargyűlöletet ellensúlyozva, közelebb hozza hozzánk vidékünk szláv lakóit.

A Pro Cultura Subcarpa­thica civil szervezet, a KMKSZ Huszti Alapszervezete, a Huszti Polgármesteri Hivatal, a huszti református gyülekezet és a Huszti Római Katolikus Egyházközség társszervezésében a magyar kormány támogatásával, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztosság közvetítésével, a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségében megvalósult V. Huszti Bethlen-nap rendezvénysorozata a református templomerődben vette kezdetét. Az ökumenikus istentiszteleten Dénes Elemér helyi református lelkész hirdetett igét Bábel tornyának ószövetségi és a Szentlélek kitöltetésének újszövetségi története alapján. A lelkipásztor felidézte, hogy Bábel tornyának építői Isten fölé akartak emelkedni, nem számoltak Isten terveivel, akaratával, ezért az Úr – büntetésül – összezavarta az építők nyelvét, akik így nem tudták egymást megérteni, abbahagyták a torony építését, és szétszéledtek a Föld színén. Ennek ellentétpárját olvashatjuk az Apostolok cselekedeteiben. A Szentlélek kitöltetésekor a pünkösd ünnepére Jeruzsálemben összegyűlt zsidók közül viszont azok is, akik már diaszpórában éltek, a Szentlélek kitöltetése után a saját maguk által beszélt, más népektől átvett nyelvükön is megértették, mit hirdetnek az apostolok. A két történet tanulságaként pedig azt mutatta fel a tiszteletes, hogy ahol nem számolnak Istennel, ott káosz és zűrzavar uralkodik el, míg ha Krisztushoz fordulunk, s képletesen leborulunk keresztjénél, akkor mi, emberek, bármilyen nyelvet is beszélünk, megértjük és elfogadjuk egymást, békesség és szeretet fog uralkodni köztünk.

Az istentisztelet után a templom­erőd parkjában a gyülekezet meghallgathatta Wass Albert A bujdosó imája c. költeményét, majd sor került az Erdélyi Fejedelemség emlékjeleiként 2014-ben felállított három kopjafa megkoszorúzására.

Az ünnepi rendezvénysorozat a város főterén felállított szabadtéri színpadnál folytatódott. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Kész Barnabás főiskolai tanár által vezetett hagyományőrző csapatának tagjai – korhű viseleteket öltve magukra – bemutatták Bethlen Gábor megérkezését a huszti várba, ahol a fejedelem ünnepélyesen megerősítette jogaikban Máramaros vármegye lakóit. Majd dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, a Rákóczi-főiskola rektora lépett a mikrofonhoz. Kifejtette: minél mélyebbre nyúlnak egy fa gyökerei, annál jobban meg tud kapaszkodni a földben, és annál több tápanyaghoz tud hozzájutni. S mi is minél erősebben megkapaszkodunk történelmünkben, annál sikeresebben meg tudjuk őrizni jövőnket. Kitért rá, hogy ez a vidék 400 éve, Bethlen Gábor korában is vegyes lakosságú volt, lakóinak közös a múltja, ez a közös múlt pedig erőt ad a közös holnaphoz. Ezt követően a felszólaló rávilágított: annak idején (a „két pogány közt” lévő helyzetében) a magyarság hol a törököktől menekült a Habsburgokhoz, hol a Habsburgoktól a törökökhöz. Bethlen Gábornak viszont sikerült megállnia a lábán a két hatalom közt, s uralkodása alatt aranykorát élte az Erdélyi Fejedelemség. Majd leszögezte, hogy minden embernek meg kell szívlelnie az uralkodó híres mondását: „Nem lehet mindig megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet…”

Dr. Torzsa István beregszászi magyar konzul felidézte, hogy az ünnepség megnyitása előtt megkérdezték tőle: kikre számíthat Magyarország abban a küzdelmében, amelyet az új ukrán oktatási törvény számunkra előnyös megváltoztatásáért folytat. A diplomata pedig erre reagálva, az egybegyűltek előtt kifejtette: minden barátunkra számítunk, ahogy minden barátunk is számíthat ránk. S megjegyezte: ha ma még borús is az ég, lehet, hogy holnapután már sütni fog a nap. Ezt követően emlékeztetett rá, hogy ma nemzeti kormánya van Magyarországnak, mely segítséget nyújt nekünk. A Bethlen-nap megrendezése pedig azt bizonyítja, hogy ezen a soknemzetiségű vidéken a különböző népek békességben tudnak egymás mellett élni.

Bethlen Farkas, a nagy múltú főúri família sarja visszatekintett Bethlen Gáborra, aki olyan ügyesen tudott lavírozni a két nagyhatalom, a Habsburg és az Oszmán Birodalom közt, hogy képes volt nagyfokú önállóságot, függetlenséget biztosítani Erdély számára. Ma pedig Magyarország is hasonló helyzetben van: lavíroznia kell a Nyugat és a Kelet közt, de nemzeti összefogással el lehet érni Magyarország felvirágzását.

Ezt követően a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola táncos lábú diákjai, valamint kárpátaljai magyar, ruszin, ukrán, szlovák népzenei együttesek vették birtokba a színpadot. A kijevi Kavkaz együttes grúz néptáncot mutatott be. A Budapestről érkezett Anna and the Barbies együttes pedig alternatív rappel, rock-, popzenével szórakoztatta a nagyérdeműt. A főtéren felállított standoknál is igazi fesztiválhangulat uralkodott. A beregszászi Mi Érted Civil Szervezet sátránál – egyebek mellett – a batikolás, az üveg-, illetve a mézeskalácsfestés világába vezették be a gyermekeket. A szintén a Vérke-parti városból érkezett Édenkert Biobolt standján az egészséges táplálkozást és az egészséges életmódot népszerűsítették. Más standokon őszibarack-, szőlő- és csipkebogyó-, alma-, körte-, eper- és somlekvárokkal, többféle mézzel, gyümölcspálinkákkal és zamatos borokkal várták a vendégeket. Arról pedig, hogy a vendégek ne csak igyanak, hanem egyenek is, kolbászt és saslikot sütő, illetve bográcsgulyást főző szakácsok gondoskodtak. Így a Bethlen-nap nemcsak a lélek és az elme „táplálásáról” szólt, hanem arról is, hogy senki se távozzon korgó gyomorral és kiszáradt torokkal a Tisza-menti városból.

Lajos Mihály