Vasárnapi üzenet: 2017. június 25.

2017. június 25., 10:28 , 858. szám
Mező Miklós

Abban az időben Ezé­kiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámós fia elment hozzá és ezt mondta neki: Így szól az úr, rendelkezz házadon, mert meghalsz. Nem maradhatsz életben. Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz és ezt mondta: „Ó, uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven, és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz.” És Ezékiás keservesen sírt. Azután így szólt az Úr igéje Ézsaiáshoz: „Menj és mondd meg Ezékiásnak, így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak istene: »Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél, ezért megtoldom napjaidat még 15 évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged, meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak.«” (Ézs 38, 1–6)

Nem tudjuk, mi volt az ő betegsége. Annyit mond az ige, hogy halálos volt. Ismerjük ezt az állapotot? Amikor valaki az egyik bajt még át sem vészeli, már jön a következő. Ebben a helyzetben sokszor nem értik az emberek az Istent, összezavarodnak, megkérdezik, hol van ilyenkor az Isten, miért nem segít? Miért nem szabadít meg? Van, aki bekeményít: hát így tud az Isten szeretni? Akkor engem inkább ne is szeressen. Kevesen vannak, akik komolyan veszik, amit Pál apostol ígér a római levélben: tudjuk pedig, hogy azoknak, akik az Istent szeretik, minden a javukra válik.

Nem könnyű szolgálatot kap a próféta. Elmenni valakihez és elmondani neki azt: meg fogsz halni. Mindezt úgy, hogy semmit el nem hallgathat. Nem tudhatta, mi lesz a király reakciója. Ez volt az Isten akarata. Valamikor az Isten üzenete sokaknak nem szimpatikus, sőt, egyenesen felháborodnak tőle. De egy küldött, legyen az lelkipásztor, bármilyen igehirdető, az ő ura igéjét nem kell igazolja, csak át kell hogy adja, és úgy, hogy abból semmit nem szabad elhallgatni. Isten világosan elmondja Ezékiel prófétának is, amikor szolgálatába állítja, hogy önállóvá tette Izrael háza felett. Ha szót hall az ő szájából, intse meg a népet. És ha Isten azt mondja a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és ő nem inti meg a bűnöst, nem téríti meg a rossz útról, akkor meghal a bűnös, a vérét pedig az ő kezéből kéri számon.

Bárcsak komolyan vennénk mind: „így szól hozzád az Isten”, mert ő akar minket megszólítani. Azt akarja, hogy igéje úgy érkezzen hozzánk, mint egy személyre szóló üzenet. Azt akarja, hogy vegyük az ő jeleit. Hogy hálát adjunk neki, ha kemények is szavai. Ha ugyanis Isten nem itt mondaná meg és nem adna lehetőséget, hogy megbánjuk bűneinket, hogy odavigyük a kereszthez és letegyük, hanem az ítélet előtt, akkor már nem lenne mit tenni.

Mező Miklós
újbátyúi és bakosi lelkipásztor