Mit hozhat az egészségügy reformja?

2017. június 14., 16:53, 857. szám

Nem minden nehézség nélkül ugyan, de a parlament végül mégiscsak elfogadta első olvasatban múlt csütörtökön az egészségügyi szolgáltatások és a gyógyszerellátás állami finanszírozásának egész eddigi rendszerét átalakító törvényt, amelyet sokan az induló egészségügyi reform egyik központi elemének tekintenek. A vélemények azonban megoszlanak az átalakításokkal kapcsolatban. Egyesek szerint ez az egészségügy megújulásának, mások szerint viszont a szétverésének a kezdete.

A tervezetet a parlamentben ismertető Uljana Szuprun megbízott egészségügyi miniszter előadását a vigasztalan tényekkel kezdte. Emlékeztetett, hogy Ukrajnában naponta átlagosan1600-an halnak meg. A függetlenség évei alatt 21 társadalombiztosítási törvénytervezetet dolgoztak ki, és több mint 20 miniszter váltotta egymást az egészségügyi tárca élén, miközben az ország lakosainak száma 10 millióval csökkent. Továbbra is keresgélhetjük az ideális modellt, de közben halnak az emberek – figyelmeztette a miniszter hallgatóságát.

A pénz követi a pácienst – a szakminisztériumban ezzel a tetszetős kifejezéssel írják le az egészségügy új állami finanszírozási rendszerének lényegét. Ez részben igaz is, hiszen az elképzelés szerint minden polgár korától, krónikus betegségeitől, lakóhelyétől függetlenül szerződést ír majd alá a családorvosával. Az orvosát mindenki maga választhatja meg. Minél több pácienst gyűjt tehát a doktor, annál magasabb lesz a fizetése, ami szintén arra ösztönzi majd, hogy minőségi szolgáltatásokat nyújtson.

Ennek a tetszetős rendszernek azonban komoly hiányossága, hogy az ingyenes egészségügyi és gyógyszerellátás csupán három területre korlátozódik: a sürgősségi és az alapellátásra, valamint a palliatív medicinára, amelynek feladata a gyógyíthatatlan betegek ellátása, életminőségük javítása. Egyébként a miniszteri kabinet határozná meg évente az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások és gyógyszerek listáját.

Igen leegyszerűsítve a dolgot azt kapjuk, hogy az állam garantálja a terapeuta, azaz a családorvos általi kivizsgálás ingyenességét. A problémák akkor kezdődhetnek a polgárok számára, ha a családorvos úgy dönt, hogy a beteget szakorvoshoz, például sebészhez vagy szemorvoshoz küldi, mivel az állam úgy határozott, hogy a szakellátást csupán részben finanszírozza a jövőben, azaz a szolgáltatások tarifáinak csupán egy bizonyos hányadát fedezi.

Tegyük fel a példa kedvéért, hogy egy mandulaműtétért az állam négyezer hrivnyát fizet, miközben a kórház ötezer hrivnyáért végzi el a beavatkozást. Ebben az esetben a különbséget a betegnek kell állnia. A polgárok az ilyen esetekre magánbiztosítást is köthetnek, vagy biztosítást köthet a javukra a munkaadójuk. Az új szisztéma szerint a páciensek magán egészségügyi intézmények szolgáltatásait ugyancsak igénybe vehetik. Természetesen a privát szféra árai lényegesen eltérhetnek az állami intézményekéitől, miközben az állami hozzájárulás mértéke nem változik. Vagyis, ha egy magánklinika nyolcezer hrivnyáért végzi el a példánkban szereplő mandulaműtétet, az állam akkor is csak 4000 hrivnyát törleszt ebből, tehát a betegnek ezer hrivnya helyett négyezret kell kifizetnie a saját zsebéből.

Hasonlóan zsebbe vágóak lehetnek a laboratóriumi analízisek, valamint a különböző képalkotó eljárások és egyéb költségigényes speciális vizsgálati módszerek, ezeket ugyanis szintén csupán részben finanszírozza majd az állam. Korábbi híradások alapján azok lesznek majd közülük ingyenesek, vagy jelentősebb mértékben támogatottak, amelyek elengedhetetlenek a gyakori, vagy az olyan betegségek diagnosztizálásához, ahol a korai felismerés nélkülözhetetlen feltétele a hatékony kezelésnek.

A reform megálmodói szerint ennek a rendszernek az a fő előnye, hogy mindenki tisztában lehet a szolgáltatások pontos árával, valamint azzal, hogy abból mennyit fedez az állam, és menyit kell a betegeknek megfizetniük. Kevés szó esik azokról, akik semmilyen önrészt nem tudnak vállalni az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez. Egyes híradások szerint az állam indokolt esetekben magára vállalhatja majd az állami normatíva és a tényleges költség közötti különbséget, ám a költségvetés helyzetéből valószínűsíthető, hogy ezek kivételes alkalmak lesznek.

Ugyanakkor a szakértők rámutatnak, hogy miközben ez év második felében várhatóan megkezdődik a reform végrehajtása, egy sor részletkérdést még mindig nem ismerhetett meg a közvélemény. Például máig nem tudható, hogy konkrétan mekkora hányadot vállal magára az állam az egyes szolgáltatások tarifáinak a pácienssel közös finanszírozásából, s mekkora rész hárul a betegre.

Az egészségügy reformját egyébként 2020-ig, több szakaszban szándékoznak végrehajtani. Idén a családorvosi rendszer és az alapellátás átalakítása történhet meg, míg jövőre a szakorvosi rendszer és kórházi fekvőbeteg-ellátás – a másodlagos ellátás – lesz soron. Végül 2019-ben kerül sor a harmadlagos ellátás, azaz a szakellátás reformjára.

Az egészségügyi intézményeket három kategóriába sorolnák. Az első kategóriában a jelenlegi klinikákat a családi klinikák váltanák fel. A második kategóriát a szakszolgáltatások alkotnák: CT-, MRT-, ultrahangvizsgálat, laboratóriumok. A harmadik kategóriát a szakosodott kórházak jelentenék. Ugyanakkor 2020. január 1-jétől megszűnne valamennyi (a kormány jegyzékében szereplők kivételével) állami és kommunális tulajdonú egészségügyi intézmény direkt költségvetési finanszírozása.

A reform kidolgozói szerint a közel 80 milliárd hrivnyás egészségügyi költségvetés döntő hányadát jelenleg az intézményrendszer fenntartására fordítják, függetlenül az intézmények által nyújtott szolgáltatások színvonalától. Eközben a polgár kétszer fizet: egyszer megfizeti az adót, majd fizet a gyógyszerekért, a kezelésekért, s még kenőpénzt is ad. A költségvetési források egy jelentős részét a jövőben szeretnék az intézményfenntartás helyett más célokra, például az ellátás minőségének javítására fordítani. Evégett a tervek szerint 2018 és 2020 között áttérnének az egészségügy állami biztosító általi finanszírozására. A költségvetési és biztosítási hozzájárulások kezelését egy e célból létrehozandó ügynökségre bíznák. Az elképzelés kidolgozói szerint ez a rendszer minimalizálná a korrupció lehetőségét, hiszen nem az állami biztosító döntené el, hogy hová és mennyi pénz kerüljön, hanem a beteg, aki a szolgáltatásokat igénybe veszi. A biztosító mindössze automatikusan végrehajtaná a pénzek célba juttatását.

Az új rendszer ellenzői mindenekelőtt arra mutatnak rá, hogy amit a kormány tervez, az gyakorlatilag a fizetett egészségügy bevezetése, ami viszont ellentmond az Alkotmány 49. cikkelyének, mely szerint az ukrán polgároknak joguk van az ingyenes egészségügyi ellátáshoz. Ugyancsak kétségeket ébresztett a szakemberekben és a politikusokban egyaránt az egészségügyi intézmények költségvetési finanszírozásának tervezett megszüntetése. Ennek következményeit egyelőre senki sem látja tisztán. Valószínűsíthető azonban, hogy klinikák és kórházak egész sora szűnhet meg, elsősorban falun. A dolgozók leépítése is elkerülhetetlennek tűnik az ágazatban 2020 után, ám eleddig sem a sajtóban, sem a parlamentben nem esett túl sok szó arról, mi lesz az elbocsátottakkal.

A törvény parlamenti vitája során az elfogadása mellett szóló legsúlyosabb érv az volt, hogy a legrosszabb, amit tehetnek a képviselők, az az, hogy nem fogadják el a jogszabályt, s ezzel megakadályozzák a reform elindítását. Mint általában, a honatyákat most is azzal nyugtatták, hogy mielőtt második olvasatban eléjük kerülne a dokumentum, elvégzik az általuk szükségesnek tartott módosításokat. Sőt, bizonyos változtatásokat már a múlt csütörtöki szavazás előtt megejtettek, így e pillanatban még az sem tudható pontosan, hogy valójában mit szavaztak meg a honatyák első olvasatban. Egyelőre csak abban lehetünk egészen bizonyosak, hogy sok módosításon átesik még a dokumentum, mire törvény lesz belőle.

ntk