Vasárnapi üzenet: 2017. május 7.

2017. május 7., 10:24 , 851. szám

Azokat, akik először értesültek a sírnál arról, hogy Krisztus feltámadt, nagy félelem fogta el. Megrémültek, hiszen fájdalommal ugyan, de megnyugodva fogadták el, hogy Krisztus meghalt. De feltámadt, és ezzel valósággá vált, amiről beszélt. Akkor tudatosult bennük, hogy ő valóban az örök életet jelenti. (Mk 16, 1–8)

A mai ember is sokszor így van ezzel: akkor kezd el igazán hinni, amikor szembesül Jézus csodájával a saját életében. Azzal, hogy ő tényleg képes megváltoztatni életünket, és többet akar, mint „csak jó tanácsokkal” ellátni bennünket. Mi is sok tanáccsal látjuk el gyermekeinket az életre. De az Evangélium sokkal több ennél: az örök életről szól. Arról, hogy az élet nem ér véget itt a földön. Húsvét ünnepének célja, hogy Krisztus új természetet hozzon létre bennünk. Ehhez önmagunkat, saját önzőségünket kell legyőzni, hogy képesek legyünk másra helyezni a hangsúlyt életünkben, képesek legyünk arra, amit a liturgiában is éneklünk: „Önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.” Ezt tették a tanítványok is. Nagy bátorság kellett Józsefnek ahhoz, hogy elkérje Krisztus testét. Azét a valakiét, akit a közgondolkodás bűnözőnek, szélhámosnak tartott. Ő mégis elkérte a testet, hogy eltemethesse. Ezzel elfogadta azt az életet, amit Isten neki szánt. Milyen jó lenne ma is ezt az utat követni! Ha tele is vagyunk félelemmel, Krisztusba kapaszkodva végig tudjuk járni ezt az utat. Félni és az előttünk álló feladatoktól megijedni természetes, emberi dolog. Krisztusba kapaszkodni pedig keresztény feladat. Tőle vegyük a bátorságot! Hisz ő arra biztat, hogy ne féljünk. Hogyan tudom őt helyesen szolgálni? Ha elfogadom a félelmeket, nehézségeket, s bízom benne.

Egyházunk húsvét ünnepe után a kenethozó asszonyokról is megemlékezik. Az asszonyok sok feladatot vállaltak önként Jézus körül, gondoskodtak róla. Anyák napjához közeledve, gondoljunk rájuk, gondoljunk Józsefre, és azokra, akik apró cselekedetekkel lettek részesei az üdvtörténetnek. Apró cselekedetekkel mi is élővé tudjuk tenni az Evangéliumot saját közösségünkben, családunkban. Imádkozzunk azért, hogy Ő segítsen nekünk észrevenni azon apró cselekedeteket, amelyekkel szolgálni tudjuk őt.

Lődár Jenő,
batári görögkatolikus parochus