Kárpátalján koncertezett a Kodály Zoltán Daloskör

Április 21-én Beregszászban, 22-én pedig Nagydobronyban adott koncertet a Galántáról érkezett Kodály Zoltán Daloskör. A több mint 60 éve megalakult daloskör tevékenységét maga a híres zeneszerző, Kodály Zoltán is nyomon követte.

A Kodály Zoltán Daloskör 1956-ban alakult. Az énekkar első lépéseit maga Kodály Zoltán egyengette, hozzájárulását adta nevének viseléséhez, és élete végéig figyelemmel kísérte a kórus tevékenységét. Ág Tibor, az alapító karnagy 1979-ig irányította a kórust. Őt Chemez Zsuzsanna követte, aki három évig volt karvezető. 1982-től Józsa Mónika a daloskör karnagya. A kórus az elmúlt időszakban Magyarországon, Erdélyben, Csehországban, Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Izraelben képviselte Galántát. Számos kitüntetést kapott. 2004 januárjától polgári társulásként működik az énekkar, céljuk a világi és egyházi kórusművek magas szintű előadása, a hazai és a külföldi kórusok közti kapcsolat ápolása. A repertoárjukban főként a XX. század magyar kórusirodalma található, de az énekkar eddig tizenegy nyelven énekelt már a közönségnek.

A nagy múltú kórus a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében koncertezett Kárpátalján először. A rendezvény elején Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára köszöntötte az egybegyűlteket, aki ismertette a közönség előtt a daloskör múltját, s örömét fejezte ki, hogy Kárpátalja közönségének is ilyen magas színvonalú zenei előadásban lehet része.

Ezt követően a daloskör egy fantasztikus művel nyitotta meg bemutatkozását. A közel másfél óra alatt a jelenlévők nívós produkciókat hallva mélyedhettek el a kórusművek által közvetített üzenetekben. A daloskör a magyar kórusirodalmat hűen és mesteri szinten tolmácsolja.

A felemelő pillanatokat szerző beregszászi koncert után Józsa Mónikával, a daloskör karnagyával, a Nyitrai Konstantin Egyetem ének-zene tanárával beszélgettünk a kórus céljairól, megalakulásáról, mindennapjairól.

– Mindenekelőtt a Felvidéken élő énekelni szerető embereket szeretnénk tömöríteni. Hiszen az aktív zenélés hegyeket tud megmozgatni. A kórusnak nemcsak zeneileg képzett emberek a tagjai, hanem mindazok, akik szeretnek dalolni. Hiszen Kodály is azt mondta: „Mindannyiótok torkában zenei hangszer van”. Tehát zenei végzettség nélkül is lehet énekelni. A kórusművek gyöngyszemei által pedig csodálatos művekkel ismerkedhetnek meg a tagok. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy kisebbségi kórus lévén az anyanyelvet erősítendő olyan darabokat válasszunk, amelyek valamilyen módon megszólítanak bennünket. Fontosnak tartom, hogy a művészeten keresztül igazán értékes zenei anyagot tolmácsoljunk a közönségünknek, és ezt hitelesen tudjuk átadni. Azt gondolom, hogyha ezt hitelesen tesszük, akkor meg tudjuk szólítani az embereket a lelkük mélyén.

– Mennyire könnyű ezt a fajta stílust képviselni a mai világban, hiszen a zenei trendek merőben eltérnek ettől?

– Egyáltalán nem könnyű. Főleg a fiatalságból kevés embert szólít meg ez a fajta kórusmuzsika. Nem kizárólag galántai tagokból áll az énekkar, a környékbeli falvakból is járnak közénk. Nem egyszerű dolog, de bízom benne, hogy aki itt van közöttünk, annak is nagy élmény mindez.

– Hogyan sikerült egy amatőr csapatot ilyen profi szintre emelni?

– Nagyon kemény munkával. Eszméletlen sok aprólékos munkával. Csak az, amíg egyetlenegy műsorszámot megtanítok a csapatnak, hogy azt biztonsággal tudja elénekelni, sok időbe telik. Hiszen nagyon mély tartalmú, nehéz művekről van szó, amelyek komoly üzenettel rendelkeznek. De igyekszünk úgy dolgozni, hogy ne csak a nagyon fárasztó része kerüljön előtérbe, hanem a „húzd meg, ereszd meg” egyensúlyát is igyekszem érvényre juttatni.

– Mi alapján áll össze a repertoár?

– A repertoárt mindig az adott koncert diktálja. Galánta az a helyszín, ahol 1969-től kezdődően háromévente rendszeresen Kodály-napokat tartunk. Ez egyben a felvidéki kórusok seregszemléje és minősítője is. Tehát adott egy verseny, arra megvannak a kritériumok, hogy milyen darabokkal kell készülni. De igyekszem olyan darabokat választani, amelyekkel meg tudom célozni a kórus képességeinek és lehetőségeinek a felső határát, hogy tovább emeljem őket, hogy még többet próbáljak belőlük kihozni. Aztán itt van ez a két vendégszereplés is, Beregszászban a katolikus templomban énekeltünk, Nagydobronyban pedig a református templomban fogunk, ez megint ad bizonyos kritériumokat. Tudom, hogy nagyjából milyen célközönség várható, és azt igyekszünk az adott koncert kereteiben megszólítani, olyan művekkel remélhetőleg, amelyek a lelkéhez szólnak.

– Sok helyen megfordultak már az évek során. Tudna erről mesélni?

– Jártunk Franciaországban, Csehországban rendszeresen járunk, volt alkalmunk a Szentföldre is eljutni. A mi vidékünkön nagyon gyakran fellépünk. Erdélybe sokat járunk, de számtalan más európai országban is voltunk. Kárpátalján most járunk először.

– Mit jelent a galántaiak számára Kodály?

– Egy olyan fajta tudatosságot, amely a hitükben és a magyarságukban erősíti meg őket. Kodály nemcsak zenei zseni és nyelvművelő volt, de népnevelő, nemzetnevelő is. Egész életében azon fáradozott, hogy magyarabbá tegye az embereket, a nemzetet. Nekünk az ő példamutatása által kell továbbvinnünk ezeket a célokat. Annak idején ő hagyta jóvá, hogy a kórus az ő nevét viselje, holott ezeket a kéréseket rendre visszautasította. De Galánta élete legszebb éveinek városa. Igyekszünk méltók lenni az ő nevéhez azáltal is, hogy előszeretettel jövünk olyan helyre, ahol lehet, hogy más kórus kevesebbet fordul meg. Ez az út nekünk is egyfajta lelki feltöltődés.

A daloskör kárpátaljai körútját a Galántai Önkormányzati Hivatal és a szlovák kormány támogatta.

Váradi Enikő