Hospice nyílt Nagyszőlősön

Búcsúzni méltósággal

2017. február 26., 12:02 , 841. szám
A hospice épülete

Akiknél nem diagnosztizáltak rosszindulatú daganatos megbetegedést, azok igazából nem is érezhetik át, mi zajlik le azon embertársaink lelkében, gondolataikban, legbelső énjükben, akik legsötétebb félelmeikkel találkoznak, amikor orvosuk közli velük betegségüket. Akik nem járnak kezelésről kezelésre, valójában nem is érezhetik, miként vergődnek rákbeteg embertársaink kétség és remény között. Azt pedig – rajtuk kívül – végképp nem érezheti át senki sem a maga teljes iszonyatosságában, ha az orvos – sajnos, nem egy esetben – azt közli velük, hogy nincs többé menekvés. Hogy emberileg már semmit sem tehetnek a felépülésükért. Hogy már csak arra van mód, hogy ne kínok között, hanem emberhez méltóan készüljenek fel a nagy útra, mely elszakítja őket ittmaradt szeretteiktől, és elviszi őket egy helyre, ahol nincs többé szenvedés…

Szerte a földkerekségen megannyi olyan intézmény működik, ahol a test és a lélek gyógyítói azon munkálkodnak, hogy a halálos kórok végső stádiumai­ban lévő, menthetetlen – többnyire rákbeteg – embertársainkat megszabadítsák a lélek és a test velőkig ható szenvedéseitől, illetve a betegek hozzátartozói számára is megkönnyítsék a halálosan beteg rokonuktól való elkerülhetetlen elszakadás fájdalmát, s minden szenvedőt felkészítsenek az elkerülhetetlenre. Ezek az intézmények a hospice-ok, s immár Nagyszőlősön is létrehoztak egy ilyen intézményt, mely március elején kezdi majd fogadni a döntő részben daganatos megbetegedésekben szenvedő, a kórok végső stádiumában lévő betegeket.

– Január 24-én került átadásra a lengyel–belorusz–ukrán együttműködés keretében létrejött hospice – tájékoztat dr. Viktor Iszajev főorvos, az orvostudományok kandidátusa, a Donyeck Megyei Onkológiai Központ onkológiai osztályának volt vezetője, felsőkategóriás aneszteziológus szakorvos. – A hospice-t a Nagyszőlősi Városfejlesztési Ügynökség igazgatója, Seregi Artúr építtette fel a saját tulajdonában lévő telken. Magát az épületet pedig a kijevi Universzal Ukrajini Torhovij Dom cég építette fel 21 millió hrivnyából, míg az intézmény működését annak tulajdonosa, a Kárpátaljai Megyei Szociális Biztonsági Főosztály finanszírozza. S Lengyelország Lembergi Konzulátusa útján a lengyelországi Adalbert Egyesület is segítséget nyújtott a hospice létrehozásához.

– Az intézményben egyidejűleg huszonöt beteget tudunk elhelyezni, tizenhat, egy-, két- vagy háromágyas kórteremben – folytatja beszélgetőtársam, miközben egy séta keretében benyitunk a páciensekre váró helyiségekbe. – Az ágyak mindegyikét elektromos berendezésekkel lehet a betegek számára megfelelő helyzetekbe állítani, és felfekvést gátló berendezésekkel is elláttuk azokat. A kórtermek mindegyikében falra akasztott tévékészülék található, s külön WC és fürdőszoba is nyílik a betegszobákból. S amellett, hogy mindent megteszünk a betegek komfortérzésének a növeléséért, természetesen – és ez a fontosabb – a szükséges gyógyászati gépekkel is fel vagyunk szerelve, például reanimációs berendezéssel, membrános plazmaferezzel (ez a gép tisztítja a páciensek vérét), a rákos sejtburjánzást akadályozó gépezettel, az immunrendszert erősítő gépi felszereléssel, illetve oxigénfejlesztő géppel. A felszerelések mindegyike az Európai Unióból származik.

– A betegeket pedig Kárpátalja egész területéről fogadjuk majd, a Kárpátaljai Megyei Onkológiai Központ, valamint a többi kárpátaljai kórház szakorvosainak a beutalói alapján – tájékoztat Seregi Artúr.

S kik foglalkoznak majd a páciensekkel? Mint megtudom, az aneszteziológus-reanimátori munkát is végző főorvos mellett két belgyógyász, egy pszichoterapeuta, egy főnővér és 12 ápolónő fogja testileg-lelkileg kezelni a rájuk bízott, az elmúlás előtt álló betegeket. S természetesen gazdasági igazgató felügyeli majd az intézmény anyagiakkal való ellátását.

– Munkánk során pedig arra fogunk törekedni, hogy segítsünk hozzánk beutalt embertársainkon, hogy fájdalmaktól mentesen éljék le földi létük utolsó időszakát – fejti ki végezetül Viktor Iszajev.

Bízzunk benne, hogy sikerül is átvezetni őket életük legnagyobb megpróbáltatásán…

Lajos Mihály