„Diákok voltak. És ők csinálták a dicsőséges forradalmat!”

Rendhagyó történelem- és irodalomórák ’56-ról

Tóth Péter Lóránt magyarországi testnevelő és történelemtanár, előadóművész november 21. és 25. között Forr a dal már. Diákok voltak. És ők csinálták a dicsőséges forradalmat! címmel – a Csapi, a Barkaszói, a Derceni, a Verbőci, a Nagypaládi, a Bágyúi és a Mezővári Középiskolában, Középiskolában, a Tiszasalamoni Általános Iskolában, a Nagydobronyi Református Líceumban, az Ungvári Dayka Gábor Középiskolában és a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Városi Alapszervezete székházában – rendhagyó történelem- és irodalomórák keretében idézte fel 60 évvel ezelőtti nagy forradalmunkat.

Előadásait Radnóti Miklós Töredék és József Attila Levegőt! c. költeményeinek azon részleteivel vezette fel, melyek összecsengtek a Rákosi-diktatúra embertelenségével és félelemmel teli légkörével. Majd érzékletesen ecsetelte a II. világháború után Magyarországra rászabadult kommunista elnyomást. A magántulajdon elkobzását, az ún. „feketevágások” tilalmát, amikor a parasztnak még ahhoz sem volt joga, hogy a hatóságnak történő bejelentés nélkül levágja a saját maga által felnevelt hízóját. Emellett az előadó szólt az abnormális ötéves tervekről, a munkásokat kizsigerelő, mind feljebb és feljebb emelt munkanormákról. Továbbá az abszurditásig vitt személyi kultuszról, amikor pl. az iskolákban a tanítási nap reggelén a diákoknak meg kellett hajolniuk Rákosi Mátyás és Joszif Sztálin osztálytermekben kifüggesztett fényképei előtt…

Az elnyomó rendszer működtetéséhez pedig az államnak szüksége volt a hírhedten kegyetlen Államvédelmi Hatóságra (az ÁVH-ra), valamint a munkahelyeken és az oktatási intézményekben létrehozott 40 ezer fős besúgói hálózatra, mellyel szemmel tudták tartani a lakosságot, melynek körében állandósult a veszélyeztetettség és a bizonytalanság érzése. Mert bárki könnyen „az állam ellenségévé” válhatott… S Tóth Péter Lóránt a recski kényszermunkatábort megjárt Faludy György író visszaemlékezéseivel, valamint Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. költeményével érzékeltette a kor lelkeket bilincsbe verő légkörét.

A végletekig vitt elnyomás vezetett oda, hogy 1956. október 23-án a tüntetők azt mondták: „Elég volt!” Az előadó felidézte a forradalom eseményeit, a szabadságharc hangulatának érzékeltetésére pedig elszavalta Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán c. költeményét, melyből kiáradt a lelkek felszabadulásának csodálatos érzése, a forradalmi harc hevülete, az elesett hősök iránti gyász, valamint a kivívottnak látszó szabadság megszületése fölötti öröm. Ám november 4-én a szovjet hadsereg 17 hadosztállyal, közel 60 ezer katonával megindított támadása leverte a forradalmat.

Ezt követően Tóth Péter Lóránt felidézte az egy hónappal később, a melbourne-i olimpián lejátszott legendás magyar–szovjet vízilabda-mérkőzést, melynek során az egyik szovjet játékos úgy arcul vágta egyik magyar ellenfelét, hogy az vérző arccal szállt ki a medencéből. Ám a mérkőzést a magyar csapat nyerte meg, akárcsak később az olimpiát is. Végezetül pedig az előadó részletesen szólt az ifjúság forradalmának három diákhőséről: a 16 éves Mansfeld Péterről, a 15 éves Szeles Erikáról, valamint a 14 éves Dózsa Lászlóról, akit agyonlövetése után egy gödörbe húztak. Ám egy sírásó észrevette, hogy ha gyengén is, de megmozdult a keze, így titokban kiemelték és kikezelték, s immár 79 éves a „kétszer született” ember…

Vidékünk ifjúsága pedig közel került ’56-hoz.

Lajos Mihály