„Ne hagyjátok a templomot…”
Fotókiállítás a Rákóczi-főiskolán
Bolyán Sándor válogatott fényképeiből szervezett tárlatot a Pro Cultura Subcarpathica és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Templomok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében címmel, melynek megnyitójára szeptember 14-én került sor.
A fotókiállítás megnyitóján Kudlotyák Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica igazgató asszonya világított rá, milyen rendkívüli, szimbolikus jelentőséggel bír a határon innen s túl épített templomok hasonlósága. Hangsúlyozta, hogy Bolyán János munkáival egy olyan csatornát hoz létre, amely személyes közelségbe hozza a hit és remény jelképeként szolgáló templomokat.
Dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola rektor asszonya rámutatott – mint ahogy Reményik Sándor Templom és iskola című versében olvashatjuk –, a templom és az iskola épületei, ez a két hely az, amely identitást, nemzetet, kultúrát jelképez. A kiállítás témájával kapcsolatban a rektor asszony kifejtette, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei templomokról készült képek az anyaország egy szeletét hozták el az egykori Magyar Királyi Törvényszék, ma a Rákóczi-főiskola épületébe. A képeken látható templomok egyben határvonalak is – vélekedett dr. Orosz Ildikó, majd hozzátette: az egyforma és hasonló építészeti stílusokban a nyugati kereszténység materializálódik. S ezek a nyugati keresztény épületek Kárpátalján is megtalálhatók egészen a hágóig, ahol a határvonala nyugszik, s ahonnan elkezdődik a keleti kereszténység. „Ez a kiállítás egyúttal jelkép és felkiáltójel” – hangsúlyozta ennek a határvonalnak a fontosságát a Rákóczi-főiskola rektor asszonya.
A tárlat megnyitójának keretében Ladányi András nyíregyházi író, szerkesztő mutatta be Bolyán Sándor munkásságát. Mint megtudtuk előadásából, Bolyán Sándor rendkívül nyitott lelkű fotóművész, aki mindig magánál tartva fényképezőgépét járja a világot és örökíti meg az arra érdemes dolgokat. Ladányi András elmondta, a művész nagy fába vágta a fejszéjét, mikor eltökélte: lefotózza Szabolcs-Szatmár-Bereg megye összes templomát, ami úgy kapcsolódik Kárpátaljához, hogy a beregi Tiszahát egy része átnyúlik Kárpátaljára.
A kiállításon jelen lévő Bolyán Sándor lapunk azon kérdésére, hogy honnan indult ez a roppant erős érdeklődés a templomok iránt, elmondta, pályája kezdetén – bár középiskolás korától fotózik komolyabban – az építészet, az épületek stílusa, szépsége érdekelte leginkább, így kamerájának célpontjába ezek kerültek. Mint fogalmazott, ezek nem olyan képek, mint a családi fotók, nem kell beállítani azokat, csak a megfelelő időben – gondolva itt az időjárási viszonyokra, napszakokra – megnyomni a fényképezőgép kioldógombját.
A szenvedélyesen fotózott kastélyok, kúriák, várak és egyéb épületek sokaságába óhatatlanul bekerültek templomok is, amelyeknek szépségére a képek előhívásakor lett igazán figyelmes Bolyán Sándor. Mint elmesélte, először egymás mellé helyezte a lefotózott templomok képeit, gyönyörködött bennük, majd egyre inkább kezdett emocionálisan kötődni hozzájuk. Elsőként a templomok sokszínűsége, sokfélesége fogta meg. Ekkor eszmélt rá, hogy a fotóinak a 70-80 százaléka templom. Majd a korral előrehaladva, keresztényként számot vetett önmagával: a templomokban találta meg azt az összhangot, amelyben megjelenik vallásossága, magyarsága, a fotóművészi munkája és az egyéniségének kiteljesedése.
rsz
