Mire számíthatnak?

Biztosítottak és biztosítatlanok – jégverés után

2016. július 13., 11:04 , 809. szám
A jégverés egyik áldozata

Lapunkban beszámoltunk arról, hogy a Kárpátalja öt járását, valamint Munkács városát június 21-én ért rendkívüli, katasztrofális jégverés a Nagyszőlősi járásban okozta a legnagyobb pusztítást, ahol 26 közintézmény mellett 27 helység 5218 lakóházának a tetejét lyuggatták át a teniszlabda, tojás vagy dió nagyságú jégdarabok, melyek az épületek mellett a mezőgazdasági kultúrákban is hatalmas károkat okoztak. Milyen kártérítésre számíthatnak a biztosítást kötött károsultak? És mi lesz azokkal, akiknek nincs biztosításuk?

– Mi az Oranta biztosítótársasággal kötöttünk általános lakásbiztosítási szerződést a házunkra és a melléképületekre több mint tíz évvel ezelőtt – tájékoztat László-Kustán Beáta nagypaládi lakos, a helyi községi tanács földmérője. – A szerződés megkötéséhez le kellett adnunk a lakás tulajdonjogát igazoló okmány, a személyi igazolvány, valamint a személyi szám (identifikációs kód) másolatát. A lakás piaci értékét nem kellett felbecsültetni, a tulajdonjogot igazoló okmányban ugyanis fel van tüntetve az ingatlanok hivatalosan megállapított értéke. A lakóházunkat 20 ezer, a melléképületeket pedig ötezer hrivnyára értékelték fel, ami a tető alá hozásukhoz szükséges építőanyagok értékének a 10 százalékát sem teszi ki. A biztosítóval kötött szerződésnek megfelelően, évente 250 hrivnyát fizetünk a társaságnak, de ami a kártérítés összegét illeti… Negyven darab pala ment tönkre a házunkon, ugyanennyi a melléképületeken, melyek összértéke tízezer hrivnyát tesz ki, a biztosító azonban maximum 2600 hrivnyát fizetne, ha a tetőszerkezet is megrongálódott volna, ám az utóbbiban nem esett kár. Mekkora kártérítést kapunk hát? Nem tudjuk.

Emellett beszélgetőtársam mezőgazdasági kultúráit is megpocsékolta a jégverés, ezekre azonban – mint elmondta – nem lehetett biztosítást kötni. Pedig a kár óriási. Mintegy száz őszi-, illetve sárgabarackfájuk van az ültetvényükön, a termés 50 százalékát viszont leverte a jégeső, s a fán maradtak fele is kárt szenvedett. A termés mennyisége ugyanannyi lett volna, mint tavaly, a minősége pedig – úgy mutatkozott – még jobb is lett volna, mint a múlt évben, 75 ezer hrivnyát kerestek volna az eladásukkal. Ettől a jövedelemtől azonban elestek. Emellett a két hektáron termő árpájuk fele is tönkrement, s emiatt további 16 ezer hrivnya jövedelemkiesést szenvednek el.

Bányai Ferencék is az Oran­tá­val kötöttek általános la­kás­biztosítási szerződést még 2000-ben.

– Évente mintegy 200 hrivnyát fizetünk a társaságnak, melynek képviselői ki is szálltak a falunkba, tárgyaltunk is velük, de nem mondták, mennyi kártérítést kapunk, és körülbelüli időpontot sem adtak az összeg kifizetésére. Pedig a lakóházunk tetejének a felén, 120 négyzetméteren tönkreverte a jég az eternitpalát, és 15 ezer hrivnyánkba került a tetőrész pléhvel való újrafedése – magyarázza a házigazda lánya, Hadadi-Bányai Tímea.

– Ráadásul a pléh gyengébb, mint az eternitpala, ám az utóbbit már nem gyártják – jegyzi meg édesanyja, Katalin…

– Mintegy 260 lakóházat érintett a jégverés, és 205 esetről készült kárjelentés, bizonyos okok miatt a többi károsult nem hozta el a jelentés elkészítéséhez szükséges okmányokat: a személyi igazolvány, a személyi szám és a lakástulajdont igazoló okirat másolatát, valamint a kár bejelentéséről írt beadványt – tájékoztat Bíró Vencel polgármester. – A biztosítottak 90 százaléka az Orantával kötött szerződést, a társaság képviselői június 22-én szálltak ki a községbe, és három napig vették át a községházán a károsultak hozzájuk intézett kérvényeit. Az utóbbiaknak – a személyi igazolvány, a személyi szám, illetve a lakástulajdont igazoló okmány másolata mellett – le kellett adniuk a biztosítónak a jégkár megtörténtéről szóló községi tanácsi igazolást, és fényképpel is dokumentálniuk kellett a káresetet. Sajnos, 2014 óta – a rezsiköltségek megemelkedése miatt – húsz százalékkal csökkent a biztosítottak száma.

Információim szerint pedig sokan már korábban sem rendelkeztek lakásbiztosítással.

– A falu 450 lakóházának mintegy fele nincs biztosítva – fejti ki Illés Katalin, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnöke. Lakóik pedig most óriási bajban vannak.

– A 2001-es árvízig lakásbiztosítással rendelkeztünk, ám vályogházunk van, a természeti csapás után pedig már nem lehetett biztosítást kötni a vályogházakra. Így biztosítás nélkül maradtunk, és csak most tudtuk meg – eddig senki sem informált róla –, hogy már ismét lehet biztosítani a vályogházakat – magyarázza Sőtér Géza, a Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola igazgatója. – Most pedig a tetőnk több mint felét, bő 150 négyzetméternyi tetőzetet tett tönkre a jégeső. Mintha géppuskával lőttek volna rá. Eternitpalával volt befedve az otthonunk, mint a helyi lakosok nagy részéé, ami könnyű fedőanyag, és jól szigetel, de nem tud ellenállni egy olyan erős jégverésnek, mint amilyen a június 21-i volt. A legidősebb, 80-90 éves lakosok sem emlékeznek rá, hogy akár a saját nagyszüleiktől is hallottak volna ilyen katasztrofális jégesőről. Most, amivel tudtuk, pléhdarabokkal betömködtük a lyukakat, de így nem mehetünk neki a télnek. Mivel a hullámpala rákkeltő, erősebb fajta pléhvel fednénk be a házat. Csak hát az igazgatói fizetésem nem elég arra, hogy elvégeztessem a munkát. Mi lehet a megoldás? Talán ha a község kap annyi támogatást, amiből nekünk is jut pénz az átfedésre.

– Mi sem tudtuk bebiztosítani a házat, mert egy téglából épült, hozzátoldott épületrészen kívül a kétharmada vályogból van – mondja Kondor Irén. – A tető nagyobbik részét, több mint 130 négyzetmétert pedig most tönkreverte a jég. Kaptunk 150 hrivnya gyorssegélyt. De mire elég ez? Egyetlen hullámpalalemez is eddig 120 hrivnyába került, most meg 200-220 hrivnyára csapták fel az árát a kereskedők.

– A járási tanács 32 800 hriv­nya gyorssegélyt utalt ki a falunak, mely összegből fejenként 156 hrivnya 94 kopijkát tudtunk szétosztani a károsultak között. Biztosan kapunk még további támogatásokat, csak nem tudjuk, mikor – informál Bíró Vencel.

Lesznek még támogatások? Kellenek, hogy legyenek. Különben a lakosok jó része nem tud „nekimenni” az ősznek…

Lajos Mihály