Lackfi János: Vészjósló

2015. április 15., 09:15 , 744. szám

Ha nem küldöd tovább ezt a verset huszonnégy órán belül
ötven barátodnak, könnyen lehet, hogy elpártol
tőled a szerencse, kedves ismerőseid elkerülnek
az utcán, szerelmed mobilja hirtelen nem elérhető,
társaságodban mindenki szórakozott lesz és
lesüti a szemét, elkezdhetsz aggódni
Anyukád leesik a lépcsőn, combnyaktörést
szenved, és amikor mennél be a kórházba látogatni,
az autódat összetöri valami tahó, még neki áll feljebb,
összevitatkoztok, háromnegyed óra hosszat várjátok
a rendőrt, addig nem mozdulhatsz, a zsaru
a másiknak ad igazat és hoppá-hoppá, a forgalmid
is lejárt két napja, sokba lesz ez neked, a kocsit
mindenesetre vagy elvontatják szépen, vagy
dobálhatod be érte egész nap a parkolópénzt,
lejárt papírral bele nem ülsz, azt a biztos úr
biztosan állíthatja Úgy kullogsz haza, mint akit
megvertek, ugyanis az aluljáróban tényleg megvertek,
és még a vadonatúj farmerkabátodat is
összehasogatták, mész, mint egy megátkozott,
amerre jársz, a májfoltos kezű öregek
zöld hályogos szeme megpattan, bereped,
egy terrorista épp most vacakol a plasztikbombájával
a közvetlen közeledben parkoló kocsiban,
úgyhogy az ovi, amelynek kerítése mellett elhaladsz,
hamarosan a levegőbe repül, fenn az égen legók,
barbik és rollerek meg leszakadt kisgyermekvégtagok
keringenek majd, és utoljára eszedbe villan, hogy én
figyelmeztettelek

 

 

Az örömmel fogadott két korábbi Lackfi János-féle karikatúra után itt a folytatás. Természetesen a Vészjósló is az Emberszabás című ciklusból való, és ugyancsak nagyszerű leleményességgel mutat be egy jellemet. Igazából nem is jellemábrázolás ez, hanem egy igen sajátságos emberi jelenség kifigurázása.
Mindannyiunk előtt igen jól ismert játék az, amikor egy-egy levél tartalmát további tíz, húsz, ötven stb. – ismerősünknek kell továbbküldenünk, méghozzá sürgősen. Mert ha nem tesszük meg, elszalasztjuk a szerencsénket. Sőt, baleset ér minket. Egészségünk, szerelmünk, boldogságunk odavész. Nos, ebben a helyzetben bizony ember legyen a talpán, aki meri vállalni, hogy mégsem küldi tovább tíz, húsz, ötven, stb. – ismerősének azt a levelet.
A Vészjósló remekül figurázza ki e helyzetet. A szerző azzal indít, ha ezt a versét nem küldjük tovább, akkor sok minden megtörténhet velünk. És itt kezdődik a jobbnál jobb, vagyis a borzalmasabbnál borzalmasabb helyzetek leírása. Ezek között a kedves ismerőseink elvesztése sem lehet mellékes, de aztán olyan megállíthatatlan folyamatot mutat be a szerző, hogy a végén valóságos akció-horrorban találjuk magunkat.
E sorok írója mossa kezeit, ő teljesítette a kérést. Beküldte a Kárpátalja szerkesztőségébe ezt a verset, hogy többször ötven emberhez is eljusson. A többi a kedves szerkesztők dolga. Ha ők mellőzik a közlését, tudják, mi fog történni velük…

Penckófer János