Vasárnapi üzenet: 2015. január 18.

2015. január 15., 09:31 , 731. szám

„Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: »Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.« Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: »Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.« Jézus ezt felelte neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.«”
(Lk 19,1-10)

Krisztusban kedves testvérek! Túloznánk, ha azt állítanánk, hogy Zakeus keresi a találkozást Jézussal. Egyszerű kíváncsiság, szenzációéhség ez: nem akar lemaradni a látványosságról, ugyanakkor tisztes távolságban marad. Mivel alacsony, felmászik egy fára. Kíváncsisága nagyobb, mint a megszégyenüléstől való félelme. Máskor hatalmas kegyúr, hiszen vámos, most – mint egy találékony gyerek – a legjobb megoldást választja, hogy leküzdje hátrányos helyzetét. Végül Jézus, akit ő csak látni akart, most közvetlenül hozzá beszél. A tömeg megütközik, hiszen Zakeus egy bűnös, kizsákmányoló. Jézus szerint azonban a bűn nemcsak az ember cselekedetit hatja át, hanem érinti az egész lényét: önmagának foglya, más emberekkel és Istennel nincs kapcsolata, sok mindenhez ragaszkodik, sok mindenben bízik, csak az éltető, fenntartó és szabaddá tevő forrásban, az Istenben nem.
Hogy valaki nem számításból, kétszínűen közeledik a meghasonlotthoz, hanem nyitottan és őszinte szívvel; hogy valaki a kiszolgáltatottal elfogulatlanul, szabadon találkozik; hogy valaki a kitaszítottat barátjául fogadja; hogy ezáltal ebben az emberben feltör a bűnbánat és az igazi élet forrása – ebben rejlik a titka ennek a találkozásnak.
Kedves testvérek! Társtalanná, kitaszítottá vált egy ember – valaki azonban barátként szólt, vendégségbe ment hozzá. Meghasonlottságában mind mélyebbre süllyedt, próbálta takargatni ezt, de megszüntetni nem tudta – valaki mégis megszólította őt, beszélt neki az igazságról, az élet teljességéről. Ő másokat megfosztott szabadságuktól, önmaga rabjává vált – valaki azonban elfogulatlanul, szabadítóan hozzá fordult. Ő kényszeredett, elidegenedett társa önmagának – valaki odaáll mellé egészen közel, közelebb, mint saját önmaga. Jézus fenntartás nélküli bizalma így teszi egy másik ember elrontott és tönkretett életét újjá, ígéretessé. Ez a felfedezés, ez a tapasztalat méltán előcsalja a dicsőítő szavakat: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” Adja Isten, hogy mindnyájan részesei lehessünk ennek a felszabadító találkozásnak a mindennapjainkban, és érezzük az Ő közelségét.

Szűcs Ferenc
barkaszói áldozópap