Műemlékek Beregszászban és a Beregszászi járásban

2015. január 2., 09:28 , 729. szám

A régészeti lelőhelyektől a szecessziós palotákig

Ugocsához hasonlóan, a történelmi Bereg vármegye egy kis részére kiterjedő Breregszászi járásban, s magában Beregszászban is megannyi műemlék vonja magára tekintetünket. Régészeti emlékhelyek mesélnek – vagy csak mesélhetnének – eleink életéről, földvárak maradványai, a kovászói erősség konzerválásra váró (egyre csak váró) kőfalai, pompás gótikus templomok és megújult vagy csendben romladozó szecessziós paloták őrzik múltunkat. S mindenkinek, akinek lehetősége van rá, azon kell(ene) munkálkodnia, hogy a jövő nemzedékei is – rajtuk keresztül – betekintést nyerjenek történelmünkbe.

– Nemzeti jelentőségű archeológiai emlékhely a Mezővári közelében fekvő borzsovai és a Zápszony melletti Kova-dombi földvár maradványa, valamint a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark – tájékoztat Halász László, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal művelődési és idegenforgalmi osztályának vezetője. – A nemzeti jelentőségű műemlékek közé tartozik a benei, a csetfalvai és a kígyósi református templom, a kovászói vár, illetve az egykori Kismuzsalyból fennmaradt romtemplom. Míg a nagyborzsovai, a somi, a zápszonyi, a sárosoroszi, a beregdédai, a nagymuzsalyi, a badalói, a nagyberegi, a jánosi, a mezőkaszonyi, a hetyeni, valamint a vári református templom helyi jelentőségű műemléknek számít.
A romjaiban közel négy méter magas, lekerekített háromszög alaprajzú sánccal körülvett borzsovai földvár és a hozzá kapcsolódó, a környezetéből 2-3 méter magasra kiemelkedő magaslatként látható egykori település az Árpád-korban, I. (Szent) István korától az 1241–1242-es tatárjárásig fennálló egyik legkorábbi vármegyénk, a tatárdúlás után megszervezett Bereg megye területével nagyjából egybeeső Borsova vármegye központja volt. 1964-ben ásatások kezdődtek a területen, melyek során kiderült, hogy a sáncot tömörre döngölt, majd kiégetett agyagtéglákból építették. Ám mint beszélgetőtársamtól megtudom, mivel a földvár és a hozzá kapcsolódó hajdani település területén Mezővári régi temetője áll, a község tiltakozása miatt a feltárást hamarosan leállították.
Tiszacsománál a X. századból származó, honfoglalás kori magyar településre és temetőre bukkantak az archeológusok. 1986-ban, majd a következő esztendőben egy oroszországi, kemerovói régész, Viktor Bobkov és csoportja végzett ásatásokat, 26 sírt tártak fel, ám a leletek egy részét magukkal vitték, s ezek azóta sem kerültek vissza Kárpátaljára. 1993 és 1999 között az Ungvári Nemzeti Egyetem archeológusai, Vjacseszlav Kategorisko és Eduard Balahuri vezetésével további 78 sírt hoztak napvilágra, 2003 szeptembere és októbere folyamán pedig – az Illyés Közalapítvány támogatásával – a Magyar Nemzeti Múzeum és az Ungvári Nemzeti Egyetem régészei közös feltárásokat végeztek a területen, mely utóbbi kutatások során a korabeli település maradványaira is rábukkantak, a temető közelében. A feltárások során szablyák, nyílvesszők, az ősmagyarok híres visszacsapó, messze hordó íjaihoz tartozó íjmerevítő csontok, női ékszerek, s nagy mennyiségben cserépedények kerültek elő a föld mélyéből. 2003-ban olyan női holttestre is bukkantak, akinek a kezei – a pogány szokásoktól eltérően – keresztbe voltak fektetve a mellén, ami arra utal, hogy a kereszténység felvétele után is lakták a települést. A honfoglalás kori település és temető látványosan cáfolja az ukrán történetírásban még igen elterjedt téves elméletet, miszerint honfoglaló eleink csak átvonultak a ma Kárpátaljának nevezett területen, s a vidék a XI. század elejéig, vagy akár a XIII. századig a Kijevi Rusz része lett volna. Bizonyítja ellenben, hogy már a honfoglalás korában telepedtek le magyarok ezen a tájon. A KMKSZ 1996-ban emlékparkot létesített a területen, melyet több szobor is ékesít…
A XIII. században épült, háromszög alaprajzú kovászói várrom (a háromszög egyik szegletében eredetileg kerek torony magasodott) a Borzsa partján emelkedő magaslaton áll. Halász László kifejti, a község agilis polgármestere az utóbbi időben megszervezte, hogy társadalmi munkában tisztítsák meg a bokroktól a rom területét, helyenként pedig habarccsal erősítették meg a kilazult köveket. Az igazi megoldás azonban – akárcsak a gótika korai szakaszában, a XIII–XIV. század fordulóján épült kismuzsalyi romtemplom esetében is – a falak konzerválása lenne. Még így is jó, hogy legalább mindkét romhoz járható utat építettek ki, hogy a turisták megközelíthessék azokat. A közelmúltban viszont – magyarországi segítséggel – gyönyörűen restaurálták a késő barokk mezőgecsei Kajdy-kúriát.
A műemlékértékű templomokról szólva pedig a művelődési és idegenforgalmi osztály vezetője kijelentette: „Csak megköszönni tudjuk az egyházközségek műemlékvédelmi munkáját. Sokat tesznek azért, hogy minden javítási, restaurálási munkálat során igyekeznek mindent megtenni azért, hogy megőrizzék az épületek eredeti építészeti stílusát, az eredeti stílusjegyeket.” A kígyósi templom, melynek szentélye az 1200-as évek végén, a templomhajó pedig az 1330-as évek elején épült, egyaránt őriz román kori és gótikus stílusjegyeket. A XIV. században épült csetfalvai templom értékét pedig egyaránt emeli a templom csúcsíves külseje, a gyönyörű, XVIII. századi, festett, kazettás famennyezet, valamint az ugyanebben az évszázadban emelt magas, pompás, szoknyás, galériás, négy fiatornyos fa harangtorony. Míg az 1300-as évek második felében emelt, csúcsíves stílusú benei templom esetében a helybeli református egyházközség a közelmúltban az eredetinek megfelelően helyreállította a galériás, fa harangházat, valamint a fiatornyos fa toronytetőt, s mind a templomot, mind a tornyot zsindelylapokkal fedték le.
Breregszász városa is bővelkedik műemlékekben. A legnevezetesebbek közé tartozik a korábbi, XII. századi szentegyház helyén 1418-ra felépített római katolikus templom, Kárpátalja legnagyobb, háromhajós gótikus szentegyháza, melynek déli frontján a csodaszép, kőcsipkés, szamárhátívű ablakokat, valamint az ugyancsak szamárhátívű, kőfaragásokkal gazdagon díszített kapuzatot saját budai kőfaragó mesterével készíttette el a Mohácsnál később elesett II. Lajos király felesége, Mária királyné. A XVII. század első harmadában Bethlen Gábor erdélyi fejedelem építtette, majd egy tűzvész után, az 1700-as évek elején II. Rákóczi Ferenc építtette újjá a Bethlen–Rákóczi-kastélyt, melyet 1857-ben klasszicista stílusban átalakítottak. Az épület egy részében működik a Bereg-vidéki Múzeum. A XVIII. század második felében, copf stílusban épült református templom harangtornya a város legmagasabb épülete. Magyarországi összefogással a közelmúltban gyönyörűen felújították a neobarokk törvényszéket, mely ma a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának ad otthont, s restaurálásával Beregszász egyik legragyogóbb ékkövévé vált. Ugyancsak a neobarokk jegyében emelték a volt beregi vármegyeházát, melyben jelenleg egészségügyi college működik. A XX. század elején tető alá került, saroktoronnyal, gazdagon tagolt homlokzatokkal ékes egykori kaszinó (ma: Arany Páva étterem) a szecessziós stílus talán legszebb beregszászi példája. Sajnos, a XXI. század első évtizedében tűzvész sújtotta tetőterét és a falak felső részét, s bár lassan megindult a restaurálása, máig sem nyerte vissza egykori pompáját. Az ugyancsak szecessziós Méhes-palota és a hasonló stílusban emelt Kubovits-palota pedig csendben romladozik…
Jó lenne remélni, hogy a jövőben több pénz jut minden műemlék épen tartására, a szükséges restaurálási, illetve a romok esetében a falkonzerválási munkálatokra.

Lajos Mihály