Kótyuk Ferencre emlékeztek

100 éve született a hitvalló görögkatolikus áldozópap

2014. október 30., 05:30 , 720. szám

Október 25-én Gálocsban a helyi KMKSZ-alapszervezet és a görögkatolikus egyházközség szervezésében gyászliturgia keretében emlékeztek meg Kótyuk Ferenc hitvalló görögkatolikus áldozópap születésének 100. évfordulójáról. A szentliturgia előtt felelevenítették Kótyuk Ferenc életrajzát, aki 1914. október 16-án a színmagyar Gálocs községben született. Szülei Amerikát megjárt jómódú gazdálkodók voltak. A családban Ferenc volt a legkisebb, negyedik gyermek. Elemi oktatásban anyanyelvén, szülőfalujában részesült, majd a nyelvi nehézségekkel is megküzdve az Ungvári Állami Ruszin Reálgimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait az Ungvári Görögkatolikus Papi Szemináriumban végezte.

1941. július 12-én Sztojka Sándor munkácsi görögkatolikus megyéspüspök az ungvári székesegyházban pappá szentelte Kótyuk Ferencet, aki első szentliturgiáját Gálocson mutatta be. 1941-től 1949-ig – a görögkatolikus egyház hivatalos betiltásáig – Ungvár-Ceholnyán volt segédlelkész.

1944 őszén a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját, és már az azt követő évben elkezdődtek az egyházközség papjainak és családtagjaiknak zaklatásai. Kótyuk Ferencet is „beszélgetésekre” hívták be, ígérgettek neki gondtalan életet, ha áttér a pravoszláv hitre és csatlakozik a Sztálinhoz lojális moszkovita egyházhoz, netán kilép a reverendából. Ez a tervük azonban kudarcot vallott, mert Ferenc atya kitartott hite, hivatása mellett. 1949 elején a helyi hatalom és az NKVD munkatársai a felfegyverzett őrséggel karöltve betörtek az ungvári székesegyházba és a püspöki palotába, ahol az Ortutay és Kótyuk papcsaládok voltak elszállásolva, miután a ceholnyai parókiát már korábban államosították. Mindkét családot, kiskorú gyermekeikkel egyetemben, télvíz idején az utcára költöztették. Kótyuk Ferenc letartóztatásáig Boksay József festőművész műteremlakásában talált menedéket magának és családjának.

Kesőbb az egyik kihallgatás során a nyomozó kérdésére, hogy miért nem tért át a pravoszláv vallásra, Ferenc atya így válaszolt: „Nekem már 1949 februárjában felajánlották a pravoszláviához való csatlakozást, de meggyőződésem ellenére ezt megtenni nem tudtam.”

1950. szeptember 18-án a NKVD munkatársai letartóztatták, és koholt vádak alapján Kótyuk Ferencet 25 évi kényszermunkára, 5 évi száműzetésre és teljes vagyonelkobozásra ítélték. Az ítélet kihirdetése után Kótyuk Ferenc a Gulag táboraiba, Vorkutára került, ahol építkezéseken és fakitermelésen dolgoztatták.

Sztálin halálát követően az úgynevezett „hruscsovi enyhülésnek” köszönhetően 1955-ben Kótyuk Ferenc amnesztiában részesült, és december 9-én, csontig lefogyva tért haza Ungvárra. Itthon folyamatos megfigyelések és egzisztenciális viszontagságok között, majd hamarosan egy újszülöttel gyarapodott családjával együtt fizikai munkásként, kőművesként élte hétköznapjait. Mindemellett az illegalitásban hajnalonként naponta misézett, fáradhatatlanul gyóntatott, keresztelt, esketett, temetett, lelki táplálékban részesítette görögkatolikus híveit a városban és környékén. 1973. július 25-én Ungváron halt meg, életének 59. évében. Végrendelete szerint Gálocson temették el.

A szentliturgiát Szabó Konstantin atya, az ungvári papnevelő intézet prefektusa vezette. Szentbeszédében visszaemlékezett azokra a nehéz időkre, amikor az akkori államhatalom megsemmisítésre ítélte a görögkatolikus egyházat.

Bocán Péter a helyi KMKSZ-alapszervezet elnöke a jelenlévők nevében koszorút helyezett el a gálocsi katolikus templom falán található emléktáblánál, mely Kótyuk Ferenc hitvalló görögkatolikus papnak állít emléket. A megemlékezés panachidával, majd a pápai és magyar himnusz eléneklésével zárult.

Sz. P.