Kátyúfeltöltések – lakossági összefogással

Nagypalád, Fertősalmás, Mezőgecse sem várt az útjavítókra

2014. október 23., 06:30 , 719. szám

A „nagykönyv” szerint az utakon hatévente közepes szintű javítást, minden 12. évben pedig teljes felújítást kellene végezni. Kárpátalja nem egy mellékútja viszont már több mint két évtizede nem látott sem közepes szintű, sem teljes javítást, sőt mindennemű útjavítási munkálatokkal is „csínján bánnak”. Akadnak utak, ahol négy, öt, vagy akár több mint tíz éve senki sem töltötte fel a sofőrideg- és gépkocsi-tönkretevő kátyúkat. A nagyszőlősi járási Nagypalád és Fertősalmás, illetve a beregszászi járási Mezőgecse lakói viszont – néhány más községekhez hasonlóan – úgy döntöttek, nem várnak a járási útépítő és -karbantartó vállalatra, hanem a saját kezükbe vették a Tiszapéterfalváról Nagypaládra és Fertősalmásra, illetve a Nagybaktáról Mezőgecsébe vezető mellékút sorsát.

– A Nagyszőlősi Járási Útépítő és -karbantartó Vállalat utoljára 2012-ben töltötte fel a Tiszapéterfalvától Nagypaládig húzódó, kilenc kilométer hosszú mellékút gödreit. Ám az útvonal az idei esztendőre teljesen járhatatlanná vált, melyen ki sem lehetett kerülni a gödröket. S ugyancsak siralmas állapotok uralkodtak a Nagypaládtól 4 km-re eső Fertősalmás főutcáján is. Pedig a két falu lakosainak gyakorta igénybe kellett venniük az utat, hogy beutazhassanak Nagyszőlősre, a járási központba – idézik fel a helyzetet a nagypaládi székhelyű közös községi tanácson.

– Az állami útépítő és -karbantartó cég 2012-ben nem végzett minőséges munkát. Így csaknem egy órába telt, mire Nagypaládtól eljuthattunk Tiszapéterfalváig, a fertősalmásiak pedig több mint egy óráig döcögtek, mire elérték Tiszapéterfalvát – jegyzi meg egy községi tanácsi képviselő.

Az elkeserítő útviszonyokat látva, a községi tanácsi képviselőtestület úgy döntött: nem vár az állami útkarbantartókra, hanem önhatalmúlag megjavíttatja az utat, s meg is szervezte a munkálatokat. Előbb aszfaltozással kívánták járhatóvá tenni az útburkolatot, ám ez a megoldás ötször annyi összegbe került volna, mint a kátyúk betonnal való betömése, így az utóbbi változatot fogadták el. Felkérték a gépjármű-tulajdonosokat, hogy legalább 200 hrivnyát fizessenek be a szükséges építőanyagok megvásárlására, de voltak, akik nagyobb összeggel is hozzájárultak a munkálatokhoz, melyek elvégzéséhez nagyarányú segítséget nyújtottak a két község vállalkozói, ők biztosították a szükséges összegek nagyobbik részét. Két-két lakos pedig betonkeverővel, illetve áramfejlesztővel járult hozzá az útjavításhoz, melyet társadalmi munkában végeztek el a helyi polgárok.

Megszervezték a félpályás útlezárásokat, útjelző táblákat készítettek, kijelölték a javítás alatt lévő útszakaszok széleit, s október 1-re be is fejezték a munkát. Most Nagypalád északi szélétől szélsebes száguldás nélkül is tíz perc alatt el lehet érni Tiszapéterfalva déli peremét. A két község képviselőtestülete és lakossága is megmutatta, hogy összefogással meg tudják tenni azt, amit hiába vártak el az állami útépítő és -karbantartó vállalattól…

A Nagybakta–Mezőgecse útvonalon az utóbb említett község lakosai mondhatni már nem is tudtak közlekedni a hatalmas kátyúk miatt. A mellékút megjavítása gyakorlatilag teljes mértékben lakossági kezdeményezés volt. Az akcióból a helybeliek nagyobbik része kivette a részét, főleg azok, akik gépjárművel rendelkeznek. Az összegyűjtött pénzből bebetonozták a nagyobb kátyúkat, s azért csak a nagyobbakat, mert véleményük szerint a kicsikből a fagy kiemelné majd a betont. Az útjavításra természetesen jobb lett volna az aszfalt, de az, sajnos, túl drága, és a lakosságnak technikai eszközei sincsenek annak szakszerű felhasználására. A munka szakaszosan folyt, mindig csak egy kisebb útszakaszt javítottak meg, hogy ne zavarják a forgalmat. A betonozást követően – mint Mester András polgármestertől megtudom – dr. Brenzovics Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének, a KMKSZ elnökének közbenjárására sikerült elérni, hogy az állam is végezzen el némi munkálatokat. A járási útkarbantartó vállalat a megyei költségvetésből – elmondása szerint – 50 ezer hrivnya nagyságrendben kátyúfeltöltéseket végzett el, de nem a teljes szakaszon, hanem csak a mezőgecsei futballpályáig. A helybeliek remélik, hogy legalább a telet kibírja a kátyúkba öntött beton. A lakossági útjavítást természetesen szükségmegoldásnak tartják, s mindenképpen szükség lenne egy teljes körű útjavításra – az állam részéről – az adott útszakaszon, hisz’ azt, ezt megelőzően, utoljára 2006-ban javították állami költségvetésből, s akkor is csak a kátyúkat töltötték fel, majd 2012-ben szintén lakossági összefogással és helyi vállalkozók segítségével tömték be a kátyúkat.

A lakosság megannyi településen, például az ugyancsak beregszászi járási Macsolán mondhatni már „kínjában” végzi az útjavításokat a járhatatlanokká vált útszakaszokon. Kérdés: mikor mozdulnak meg végre az állami útkarbantartó cégek?…

Lajos Mihály