Vajda János: Gina emléke

2014. október 9., 06:30 , 717. szám

Szól a zene, olyan szépen szól,

Csodálatos búból, bánatból.

Oly szomorú, mint az őszi szél.

Fogy a sugár, hull a falevél.

 

Honnan e bús hangok, mely tájról?

Messze, nagyon messze világból?

Fekete és gyászos üzenet,

Vége immár, vége mindennek!

 

Nem is szomorú már, de szilaj;

Nem is sóhajtás, de kínos jaj;

Szívem tépik, fejem ingatják,

Mint a szél a fának sudarát.

 

Ide hamar azt a poharat!

Egyre vadabb, egyre szilajabb...

Majd sikoltva fölkacag, nevet –

Egybe szétveti a fejemet.

 

Most megint oly csöndes búsan szól,

Mintha jönne mélyből, föld alól.

Oh, de mért is marad életbe,

Aki egyszer el van temetve!...

 

A magyar lírában sokféle szerelemmel találkozhatunk, ám ezek közül a Vajda Jánosé az egyik legkülönösebb. Mindenki előtt ismert tény, hogy bizonyos Kratochwill Georgina nevű hölggyel tartott egy igen rövid ideig a költő kapcsolata, ám ez meghatározta Vajda János egész életét. Nemcsak egy-két éven át, de még csak nem is tíz, sőt nem is húsz, hanem harminc esztendőn keresztül születtek versek a Gina-szerelemből. Nem azért maradt fönn tehát Gina neve, mert Esterházy Mihály grófot választotta Vajda János helyett, majd egy cirkuszigazgatóhoz ment feleségül, hanem mert olyan maradandó szépségű költemények ihletője lehetett, mint amilyen a Húsz év múlva vagy a Harminc év után. A Gina emléke pedig egy egész ciklus, melynek jól ismert darabja a „Szól a zene, olyan szépen szól” kezdetű költemény. A szerelmes versek kedvelői számára figyelemre méltó ez a vers, melynek melankolikus hangvétele mögött tisztán érezhető, mekkora fájdalommal kell megküzdenie a Gina emlékét hordozó megnyilatkozónak…

Penckófer János