A szőlő ültetésének előkészítése II.

2014. szeptember 4., 07:30 , 712. szám

Mivel a szőlő ültetvényjellegű, állókultúra, ültetését fontos munkák előzik meg. Ilyenek a talaj előkészítése, a fajtaválasztás. Ezek nagyon fontosak.

Míg a hagyományos, régi típusú szőlőtermesztésben a szőlők élettartalma 40–60 év volt, addig a mai intenzív termesztés által erősebben igénybe vett szőlők élettartama jelentősen – 30-40 évre csökkent. A szőlőtelepítés rendkívül költséges beruházás, amit állami támogatások híján magunknak kell finanszíroznunk. Továbbá a szőlő ültetése hosszú évek alatt térül csak meg, mert a teljes termőre fordulásig 5–7 évet várnunk kell. A fiatal tőkéken nem szabad fürtöket hagyni, hogy gyökérzete és hajtásai megerősödhessenek.

A hagyományos és a korszerű művelésmód között az egyik legnagyobb különbség a tenyészterület. A hagyományos, régi ültetvényekben egy tőkének kicsi, 1 m2 körüli tenyészterület jutott, a tőkék általában karós művelésűek és kevésbé voltak igénybe véve, a szőlészek csak szerves trágyát használtak, és csak kézzel vájt gödrökbe ültettek. A korszerű művelési módoknál nagyobb, 2-3 m2 a tenyészterület, intenzív metszésmódokat alkalmaznak, sok műtrágyát használnak. Az ültetés gépesített: vagy fúróval, vagy ültetőgéppel történik.

A kiskerttulajdonosoknak mind a két módszer előnyeit ki kell használniuk ahhoz, hogy gazdaságosan termelhessenek. A tenyészterület ne legyen nagyobb 2 m2-nél, tehát a javasolt sortávolság 2 m, a tőtávolság 1m. Ne használjunk csak műtrágyát, de a szerves trágyák mellé nyugodtan tehetünk belőle kiegészítésképen. A metszés során mindig ügyeljünk a tőkék egyéni terhelésére, ne terheljük túl növényeinket.

A szőlő ültetése a kiskertekben legtöbbször ásóval vájt gödörbe történik. Mindenekelőtt mérjük le a területet, határozzuk meg a tő- és sortávolságot, ezután jelöljük ki a tőkék helyét kis kitűző pálcákkal.

A szőlő ültetésére szánt gödör legalább 30 cm széles és 30 cm hosszú legyen. Áshatunk háromszög alakú gödröket is, amelyeknek egyik csúcsa pontosan a kitűző pálcához kerül. Így biztosítható a pontos ültetés, mivel fontos, hogy a sorok egyenesek legyenek. A gödröket 40-50 cm mélyre ássuk. Egy szőlőoltvány átlagosan 30-35 cm hosszú.

Az oltványnak csak a vad része kerüljön a földbe, az oltás helyétől feljebb lévő nemes rész mindig a földfelszín fölé kerüljön. Ha a nemes rész is a földbe kerül, könnyen harmatgyökereket ereszt és „lelép” a vad alanyról, így szárazságtűrése és a filoxérával szembeni ellenállósága megszűnik.

A szőlőoltvány hosszánál mélyebbre ásott gödrünk aljára helyezzünk egy nagy villa szerves trágyát. Erre a célra legjobb az érett szarvasmarhatrágya. A trágyára ezután helyezzünk 4-6 cm földet, tapossuk meg, majd kerüljön a gödörbe a gyökeres oltvány. Ezután a gödröt töltsük meg félig földdel, ügyelve arra, hogy a gyökerekhez jó porhanyós föld kerüljön. Tapossuk meg a gödörbe szórt földet, majd locsoljunk rá legalább 4–6 liter vizet. Ezután a gödröt töltsük tele földdel, a kint maradó nemes részt pedig télére teljesen fedjük be. A takarás nemcsak a téli fagyoktól véd, de nagy jelentősége van a gyökeresedés és a rügyfakadás közötti időkülönbség áthidalásában is, mivel mérsékli a föld feletti részek párologtatását a gyökerek megerősödéséig, valamint elegendő vizet biztosít a növény számára.

Az ültetésre szánt oltványokat régen két szemre visszametszették. Ezt ma már nem javasolnám, mivel a tavaszi időjárás megváltozott. Egyaránt előfordul a kora tavaszi felmelegedés és a késő tavaszi fagy, emiatt a felső egy-két rügy könnyen „bevakulhat”. Hagyjunk az oltványon 4–6 világos rügyet, és rügyfakadás után, amikor a kis hajtások már 2–4 cm hosszúak, törjünk ki belőlük, csak a két legerősebbet hagyjuk meg. A növényt később kössük kis karókhoz, hogy a szél le ne törje.

Vidékünkön csak vad alanyba oltott szőlőket ültessünk, mivel a filoxéra jelen van a területen, ez a vad tőkék levelén jól látható. Vannak egyes fajták, melyek oltás nélkül is termeszthetők, például az Izabella, Delaware, vagy a nálunk vad kadarkának nevezett kék szőlő, de ezek termesztési értéke messze elmarad az európai nemes szőlőkétől. Az interneten hirdetett új ukrán fajták közül sokat ajánlanak saját gyökerén való termesztésre. Egyes belső-ukrajnai vidékeken ez lehetséges is, de a mi vidékünkön az ezen fajtákat kinemesítő egyetemek sem ajánlják saját gyökerű szőlők szaporítását.

Összefoglalva, csak oltott szőlőket ültessünk, amelyeknél garantált a fajtabiztonság. Nagyobb mennyiség ültetése esetén érdemes előre megérdeklődni a szaporítással foglalkozóknál, hogy milyen fajták közül választhatunk, és esetlegesen az ültetni kívánt fajtákat még a nyár folyamán megrendelni.

A szőlő ültetésénél rendkívül fontos a fajtaválasztás, melynek szempontjairól, valamint a mostanában divatos új és a régi fajtákról a későbbiekben írok.

Varga István, benei szőlész-borász, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója