Szüreti bál Királyházán

2010. október 22., 10:00 , 510. szám

Októberben Királyházán a KMKSZ helyi alapszervezete ismét megrendezte a szüreti batyubált, melynek - a korábbi két esztendőhöz hasonlóan - az idén is a római katolikus plébánia adott otthont. A hittantermet erre az alkalomra szépen feldíszítették, hogy ezzel is felidézzék a szüret hangulatát.

Mint Varga Zoltán, a KMKSZ-alapszervezet elnöke kifejtette, a királyházai magyarság évente négyszer tart nagyobb szabású összejövetelt, s ezek egyike a szüreti bál. Általában 30-35-en gyűlnek egybe, s az otthonról hozott finom ételek és itókák elfogyasztása, valamint a táncolás mellett nótáznak, magyar népdalokat is énekelnek a résztvevők, így erősítik kötődésüket a nemzeti kultúrához, amire kiváltképp nagy szükség van e településen kisebbségbe szorult kicsiny nemzetrész számára. Pedig az 1910-es népszámlálás adatai szerint a múlt század elején Királyházán még többségben volt a magyarság: 2224 magyar, illetve 932 ruszin élt itt. A Trianon óta eltelt évtizedek során azonban nagyarányú szláv betelepülés zajlott le, s ez megfordította az etnikai arányokat, ma mintegy 300 magyar család él a tízezres településen. Igaz, még a csehszlovák érában, illetve az 1939 és 1944 között öt rövid esztendőre visszatért magyar világban is színesítette a magyar közösség társadalmi életét a leány- és a legényegylet, ám a szovjet korszak véget vetett a társadalom önszerveződésének. 1989 óta a KMKSZ helyi alapszervezete jelenti azt a kohéziós erőt, mely különböző rendezvények megszervezésével igyekszik újból megerősíteni a királyházai magyar társadalmat.

A batyubál jó hangulatban zajlott le, a résztvevők derekas pusztítást vittek végbe az asztalokra helyezett finom falatok körében, a jól megválasztott zeneszámok hallatán pedig még az idősebbek is táncra perdültek, mintegy igazolva, hogy nem csak a húszéveseké a világ. Összegzésképpen pedig elmondhatjuk: ez a sikeres rendezvény is jelzi, hogy jó úton halad a királyházai magyarság önszerveződése, a KMKSZ-alapszervezet összehozza a település területén szétszórtan élő magyarokat, így védve őket a teljes beolvadástól.

Lajos Mihály