Alkibiadész - a világtörténelem egyik legnagyobb köpönyegforgatója

Az emberiség történelme tele van vitatható személyiségű egyéniségekkel, sokan közülük árulás útján nyerték el kétes hírnevüket. Annyiszor azonban csak kevesen váltottak oldalt, mint az athéni Alkibiadész.

Történetünk hőse (vagy antihőse - ki hogy áll hozzá) i. e. 450 körül született az Alkmeonida családba, Athén egyik legrégibb és legpatinásabb famíliájába. Rokona volt Periklésznek, a nagy athéni államférfinak. Nevelői közé tartozott Szókratész. Korán kitűnt szónoki képességeivel és a szabályokat nem tűrő magatartásával. Fiatalabb korában több csatában is részt vett, itt szerezte, később itt kamatoztatott tapasztalatait a korabeli hadviselésről.

Szónoki karrierje kezdetén kitűnt erősen militarista és Spárta-ellenes szellemű beszédeivel. Akkoriban Spárta és Athén egy hét évig tartó konfliktust igyekezett lezárni, mivel egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon. A békét egy athéni politikus, Nikiasz hozta tető alá, róla is nevezték el. Ezt Alkibiadész sérelmesnek érezte az athéniakra nézve, és a háború felújításáért szónokolt. Sikeresen tönkretette a Spárta és Athén közti tárgyalásokat, már itt megmutatkozott csavaros esze és köpönyegforgató természete. A spártai követek ugyanis anyaországuktól szabad kezet kaptak bármilyen döntés meghozatalára, az athéni gyűlés előtt ezt is mondták. Alkibiadész azonban titokban találkozott velük és meggyőzte őket, hogy Nikiasz (aki egyébként a békét igyekezett megőrizni) és az athéni népgyűlés megpróbálja majd a békeszerződés pontjait Spárta rovására értelmezni. Bízzák hát magukat rá Alkibiadészra, Spárta barátjára, és az ő szájuk íze szerint irányítja majd a tárgyalásokat. Mellesleg tagadják le, hogy teljhatalmat kaptak otthonról.

Másnap a követek a gyűlés legnagyobb megdöbbenésére bejelentették, hogy nem kaptak meghatalmazást végleges döntések meghozatalára. Alkibiadész ekkor rámutatott, hogy előző nap még teljesen mást mondtak a gyűlésnek, így a követek megbízhatatlannak minősültek, a tárgyalások pedig abbamaradtak. Spárta renoméja nagyot esett, Alkibiadész pedig egyszerre fontos ember lett Athénban. Sikeresen meg is szervezett egy Spárta-ellenes szövetséget, mely azonban vereséget szenvedett a mantineiai csatában. Valószínűleg emiatt történt, hogy 416 körül megpróbálták száműzni, sikertelenül.

415-ben Alkibiadész sikeresen tető alá hozta Athén egyik legnagyobb katonai vállalkozását, a szicíliai expedíciót. Ennek az volt a célja, hogy meghódítsa Szicília jobbára spártai kötődésű városállamait, és támogassa azokat, melyek Athént pártolták. Nikiasz, korábbi politikai ellenfele megpróbálta eltántorítani az athéniakat, és arról beszélt, hogy mekkora seregre lenne szükség egy ekkora vállalkozáshoz. Ezzel azt érte el, hogy a gyűlés megszavazta a sereget és Nikiasz tiltakozása ellenére őt magát is kinevezték vezetőnek.

Alkibiadészt a sereg indulása előtt istenkáromlással vádolták meg, tárgyalását azonban a sereg visszatérése utánra tűzték ki. Ám amikor az útra kelt flotta Szicíliához ért, hírnök érkezett Athénból és felszólította Alkibiadészt, hogy térjen haza, mert mégis tárgyalás lesz. Alkibiadésznak esze ágában sem volt szembenézni a vádlóival (joggal, mert távollétében halálra ítélték), és egy hajóval megszökött. Első dolga volt felvenni a kapcsolatot a spártaiakkal, akiknek mindent elmondott az athéni sereg terveiről. A szicíliai hadjárat során mindenben segítette Spártát - értékes szövetségesnek számított, hiszen ki ismerhette volna jobban az athéni sereget, mint az, aki megszervezte. Athén veresége katasztrofális volt, a források szerint csak évekkel később, egy arra járó kereskedőtől tudták meg, hogy a sereg az utolsó emberig elpusztult.

Alkibiadész Spártában sem maradt sokáig nyugton, a hadjárat befejezése után minden segítsége ellenére kiesett a spártai uralkodó körök kegyéből. Nem bíztak meg benne (elvégre, aki egyszer már áruló lett, az lehet újra), mi több, Plutarkhosz szerint a spártai király újszülött fia is jobban hasonlított a jóvágású athénira, mint az illendő lett volna. Már megvolt a fejére rótt halálos ítélet, amikor Alkibiadész ismét oldalt váltott. Ezúttal Perzsiába szökött, Athén és Spárta közös riválisához.

Alkibiadész meggyőzte Tiszaphernészt, az őt befogadó kormányzót, hogy eddigi terveivel ellentétben ne csupán Spártát támogassa, hanem mindig azt, aki gyengébb - így a háború elhúzódik, és Perzsiának nem egy erős győztessel, hanem két kivérzett hatalommal kell szembenéznie. Közben saját hazatérését is szervezni kezdte: üzenetet küldött haza, hogy megszerzi Spártával szemben Perzsia támogatását, ha otthon megdöntik a demokráciát és oligarchákat juttatnak hatalomra. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy az őt száműző és (egyébként teljes joggal) hazaárulónak tartó demokrata népgyűlés az életben nem fogadná vissza. Athénban hajlottak is rá, hogy elfogadják a tervet, de Tiszaphernész túlságosan is megfogadta Alkibiadész tanácsát és esze ágában sem volt Athént támogatni. Alkibiadész így húzni kezdte az időt. Athénban ezt végül megelégelték és elutasították Alkibiadészt, a demokráciát megdöntő négyszáz oligarcha azonban hatalmon maradt. Hősünknek a szeme sem rebbent, felkereste a demokráciához még mindig hű athéni flotta vezetőit és felajánlotta nekik, hogy megszerzi Perzsia támogatását, és segít visszaállítani a demokráciát. Amit mellesleg az ő indítványára döntöttek meg korábban. Bármennyire hihetetlen, de a flotta befogadta Alkibiadészt, és segített neki megdönteni az athéni oligarchák uralmát. A köpönyegforgatót visszahívták Athénba, ő azonban még nem mert hazatérni, félt, hogy korábbi tettei miatt kérdőre vonják. A flottával több jelentős győzelmet aratott a spártaiak felett, ezzel egyrészt Athént próbálta erősíteni, másrészt a saját életét óvta. Az athéni támogatás megmaradt annak ellenére, hogy perzsa részről egyértelművé vált, hogy semmilyen támogatást nem tud tőlük kieszközölni - legalábbis ennek elég egyértelmű jele volt, hogy az újabb támogatásért kilincselő Alkibiadészt Tiszaphernész letartóztatta és fogságba ejtette. Alkibiadész megszökött, és ezúttal már bevonult Athénba, ahol hősként üdvözölték - annak ellenére, hogy Szicíliában több ezer athéni halála leginkább neki volt köszönhető.

Szerencséje azonban nem tartott ki sokáig. Miközben további katonai győzelmeket próbált elérni, egy alvezére meggondolatlan összecsapásba bonyolódott a spártai flottával, és megsemmisítő vereséget szenvedett. Alkibiadész ugyan ott sem volt, Athénban mégis azt feltételezték, hogy ismét el akarja árulni Athént.

Életében először Alkibiadész senkit nem akart elárulni, mégis száműzték. Többé nem tért vissza Athénba. Vele együtt száműzték támogatóit is, köztük az utolsó tehetséges athéni hadvezéreket. Ismét Perzsiába ment, ahol Pharnabazosz kormányzó befogadta.

Athénba nem mehetett vissza. Végül 404-ben halt meg: minden valószínűség szerint spártai bérgyilkos végzett vele, perzsa támogatással. A nagy köpönyegforgató halálát végül mindazok közösen hozták össze, akiket élete során elárult.

Fakász János