Nemzeti védőoltást!

2010. augusztus 13., 10:00 , 500. szám

A védőoltás célja, hogy járványkor az ember elkerülje a megbetegedést, amiből utána majd nehéz lesz kimászni. A legveszélyesebb betegségek esetén a védőoltás kötelező - az állam, amíg szét nem esik, érvényt is szerez a közegészségügyi érdeknek.

Mi legyen, ha új járvány közeleg? Önként oltassák magukat az emberek vagy kötelező jelleggel. A H1N1-hisztéria megmutatta, ebből is lehet üzletet csinálni - idáig tisztelt nemzetközi szervezetek, gyenge kormányok fogtak össze, hogy egy világméretű szélhámos trükk segítségével gazdagítsák az amúgy sem szegény gyógyszergyártó óriáscégeket. Nagy tehát a felelőssége annak, aki járványveszélyt emleget.

Politikai értelemben én most megkockáztatom, hogy előre jelezzem: szeptember-októberben járványnak lesz kitéve a magyarság. A kórokozók: az ukrán pártok magyar ügynökei - jelöltek és agitátorok - próbálják majd megfertőzni a nemzettudatot.

Miben áll a védőoltás, hogy néz ki a helyes válaszreakció a szervezet részéről a veszedelmes bomlasztásra? Egy egyszerű elhatározás: magyar ember döntse el már most előre, hogy a helyhatósági választásokon magyar pártra fog szavazni.

Miért kell még most döntenie, mielőtt meghallgatná az ukrán pártok ajánlatát? Mert amikor azt egy rokonától, ismerősétől hallja majd, jóval nehezebb lesz helyesen döntenie.

Amikor ez bekövetkezik, többnyire nem is csak a portékát fogják dicsérni. Nem elégszenek meg azzal, hogy azt hazudják a Batykivscsináról vagy Nasáról, hogy azok nem nacionalisták. A Régiósokat akkor is magyarbarátnak mondják majd, ha nincs magyar szavazólap, és azt is letagadják majd, hogy 50%-os gázáremelést léptettek életbe.

Azt fogják mondani, személyesen nekik tegyenek szívességet rokoni, baráti alapon. Némelyik meg azt is el fogja ismerni, nem tartja túl sokra ukrán gazdáit. De azt fogja kérni, szavazzanak rá, mert ő majd utána elintéztet a falunak ezt-azt a régiósokkal vagy jecásokkal. A rokoni kapcsolatokra és/vagy az évtizedes ismeretségre fognak hivatkozni, amihez képest nem olyan nagy ügy az az egy szavazat, amit a járási képviselőre, járási listára, megyei képviselőre és megyei listára kérnek.

Pedig igenis nagy dolog. Így is elnyomnak minket, az iskolarendszerünk a pusztulás határán van. A hivatalokban többnyire nem beszélhetünk magyarul, ahogy a rendőrrel sem, de lassan magyarul beszélő orvos is alig marad. Az összes ukrán politikai erő, függetlenül attól, jobb- vagy baloldalinak adja el magát, ha teheti, lekezel minket. Ezek csak az erőt tisztelik, amit a közhiedelemmel ellentétben nemcsak pénzben, hanem szavazatokban is mérnek.

A szavazatokban mért erőt próbálják meg elorozni az elnyomott magyarságtól, mint vizet a szomjúhozótól, kenyeret az éhezőtől. Mert valami kis sunnyogó nemzetáruló úgy érzi, most fogja a bizniszét megalapozni a fél falujával vagy az egésszel, akiket le fog szavaztatni a Régiókra vagy a Jecára.

Minden hazafias elkötelezettségű magyarnak át kell éreznie a veszélyt: a következő járvány halálos is lehet a magyar érdekvédelemre - első körben a szervezet védekező képességére, utána a közösségre, egészében és minden tagjára külön-külön.

Maradt néhány hét, amíg még készülni lehet a járványra, erősítve a szervezet immunrendszerét. Akit most sikerült meggyőzni, hogy magyar pártra szavazzon a listán és annak jelöltjeire az egyéni körzetekben, az nem lesz veszélyben a kampány során. Amikor teljes erőből elkezdenek ígérgetni, hazudozni a nemzet kis árulói, akiket még csak most válogatnak ki az ukrán pártok, már jóval nehezebb lesz megmenteni a magyarságnak az egyszerű lelkeket.

Az igaz magyar hazafiak tehát nem lazíthatnak a nyár hátralévő részében sem. Mert értik, hogy azt a munkát, amit a magyar érdekvédelem győzelméért most nem végeztek el, nem biztos, hogy ősszel be lehet majd pótolni.

Kovács Miklós