Gondolatok egy régi címer kapcsán

Szent Márton - Munkács védőszentje

2005. december 16., 09:00, 257. szám

Munkács város mai címere a lovon ülő Szent Mártont ábrázolja, aki köpenyének felét megosztja a mezítelen koldussal. Nagy Lajos anyja, Erzsébet királynő 1376-ból származó kiváltságlevelében engedi meg, hogy a Latorca-parti helység - Lehoczky Tivadar szavaival - "pecsétjének czimereül az ottani templom védszentje, Márton hitvalló képét metszesse s azt minden hivatalos, szőlő és más birtok eladása és átruházásáról szóló öröklevelek hitelesítésére használja." Az eredeti okiratban ezt olvashatjuk: " imaginem beati Martini confessoris " (magyarul: boldog Márton hitvalló képét - a szerző). Viszont a hitvalló jelzővel az egyház nagy és ismert személyiségei közül általában nem tours-i Szent Mártont, hanem azt a háromszáz évvel későbbi, VI. századi pápát jelölték, aki a konstantinápolyi császári hatalom erőszakos egyházpolitikájával szemben bátran védelmezte a keresztény tanítás tisztaságát, amiért kegyetlenül meghurcolták: felségsértés címén bebörtönözték, halálra ítélték, majd sok-sok szenvedés után száműzték: a Krím-félszigeten lévő Herszonban halt meg. (A "hitvalló" kifejezést egyébként használhatták abban a korban és a későbbiekben is bárkire, aki életével tanúságot tett meggyőződése mellett. Kétségtelen, hogy az egyik legnépszerűbb európai szent a tours-i püspök volt. Tehát elképzelhetőnek látszik, hogy ő lehetett a templom védőszentje már a kezdetekkor is. Annál is inkább ez tűnik hihetőbbnek, mert Pannóniában született, így Magyarországon nagyon sokan egy kicsit magyar szentnek is tekintették. A "püspök" és a "hitvalló" kifejezés a munkácsi új templom 1904-es alapkőletételekor elhelyezett okiratban együtt szerepel: "... új plébániai templomot kezdtünk építeni Isten nagyobb dicsőségére és a régi templom védszentje, Szent Márton püspök hitvalló tiszteletére..." Ez is arra példa, hogy a kiemelt fogalmak soha nem voltak mereven elkülönítve.)

Lehoczky Tivadar mindenesetre aláhúzza, hogy "idővel miként alkalmaztatott a város közpecsétje czímereül szent Márton püspök, arról adatok nem léteznek, tény azonban, hogy ez sokáig, évszázadokon át használtatott." Ebből a megfogalmazásból számomra az érződik, hogy ő is különbséget tesz a két szentéletű Márton között, tehát az Erzsébet királynő okiratában említett hitvalló, és Munkács püspök védőszentje, a savariai (ma Szombathely) születésű római testőrtiszt között, aki később Tours püspöke lett. (Dr. Sas Andor, Munkács város levéltárának tudós kutatója Lehoczkyval ellentétben nem érez itt semmiféle ellentmondást. Szavai szerint "Szent Márton, aki a város mai pecsétjén is látható..., egy személyben lovag és a franciaországi Tours város püspöke volt.")

Megítélésem szerint legalább két elképzelés lehetséges.

Az egyik szerint Erzsébet királynő Beregszászban kelt okiratának megfogalmazásában kell a félreértés forrását keresnünk, ahol a "hitvalló" jelzőt kapcsolják tours-i Szent Márton nevéhez. Ebben az esetben csupán az történt az évszázadok alatt, hogy Munkácson pontosították a megfogalmazást: elhagyták a félreértésre okot adó "hitvalló" jelzőt, és ennek következtében az okiratok szövegében, illetve a város pecsétjében egyértelműen a püspök Szent Mártont ismerhetjük fel.

A másik magyarázat az lehet, hogy Erzsébet királynő valóban a VI. századi Márton pápáról szól a szövegben. Amennyiben így van, akkor vagy az okirat tudja tévesen, hogy a munkácsi templom védőszentje ez a pápa, vagy pedig a későbbi évszázadokban változott meg a Latorca-parti város védőszentje, és kezdte el a helység jogosan vagy jogtalanul a tours-i Szent Mártont használni a város címeréül.

Ezt a dilemmát talán csak az oldhatná fel, ha sikerülne meglelni valamelyik egyházi levéltárban a munkácsi templomra vonatkozó legelső okiratot, vagy megvizsgálni a búcsúk időpontjait, amelyek egyértelműen tükröznék, hogy kit tiszteltek évszázadokkal ezelőtt Munkács védőszentjének... Remélhetően van erre esély, ugyanis Lehoczkytól tudjuk, hogy "a munkácsi lelkészség 1333-dik évi pápai tizedek lajstromában a kivételes parochiák között említtetik," tehát az első fellelhető írott forrás az itteni római katolikus templom kapcsán több mint negyven évvel korábbról származik, mint Erzsébet királynő kiváltságlevele.

(Folytatás a következő számunkban)

Popovics Béla,