104 éve halt meg Egán Ede

Gyilkosság vagy öngyilkosság?

2005. szeptember 30., 10:00 , 246. szám

Egán Ede (Csáktornya (ma: Cakovec, Horvátország), 1851. július 3.-Szerednye, 1901. szeptember 20.) édesapja Írországból került Magyarországra. Uradalmakban betöltött jószágigazgatói tevékenysége után megvásárolta a Vas megyei borostyánkői uradalmat.

Egán Ede középiskoláinak elvégzése után két éven át egy szászországi birtokon gyakornokoskodott. 1872-től 1874-ig előbb a bécsi mezőgazdasági főiskolán, majd a hallei egyetemen tanult. Beutazta Németországot, Angliát, Olaszországot és Ausztriát.

Hazakerülve birtokára, előadásai és publikációi alapján figyelt fel rá a földművelésügyi kormányzat. A magyar mezőgazdaság fejlesztése terén kifejtett munkássága főként a tejgazdaság korszerűsítésére irányult. Szorgalmazta a tejszövetkezetek létrehozását Budapesten, s kidolgozta a budapesti központi tejcsarnok alapszabály-tervezetét. Sokat tett az erdélyi és kelet-magyarországi szarvasmarha-tenyésztés és tejgazdálkodás fellendítéséért is. Kezdeményezésére állították fel az Országos Tejgazdasági Felügyelőséget, és 1883-ban országos tejgazdasági felügyelővé nevezték ki.

1890-ben feleségül vette egy porosz földbirtokos leányát, s 8 éven át irányította apósa gazdaságát. Poroszországból 1897-ben tért vissza Magyarországra.

Itt, Kárpátalján elsősorban az úgynevezett hegyvidéki akció miatt emlegetik máig gyakorta a nevét, amely az észak-kelet-magyarországi ruszinság sanyarú helyzetének javítására irányuló kormányprogram volt.

Már 1896-ban elkezdődtek az akció előkészületei, amenynyiben több újságcikk és röpirat foglalkozott ekkoriban a ruszinok gazdasági helyzetével, Bereg megyében pedig közgazdasági mozgalom bontakozott ki.

Az akció tényleges kezdete 1897 elejére esett, amikor a magyar kormány is tárgyalta a kérdést. Szorosan kapcsolódik ezen eseményekhez annak a memorandumnak a megjelenése, amelyet Firczák Gyula, a munkácsi görög katolikus egyházmegye akkori püspöke, s a ruszinok lakta megyék képviselői adtak ki, s amely öt nagy fejezetben foglalkozik a ruszinok katasztrofális szociális és gazdasági helyzetével, rámutatva azokra a lehetséges megoldásokra, melyek révén legalább enyhíteni lehetne a szegénységet és a nyomort. "A baj sokkal nagyobb, a veszély sokkal imminensebb, semhogy a boldogabb jövőben áhítatszerűleg vetett bizalom balzsama azt gyógyíthatná, vagy szabad lenne az államhatalomnak bevárnia azt, míg a társadalom lassan működő, de lassú működésében is túlterheltség által megbénított tevékenységével legalább enyhülést nyújtana" - olvasható a dokumentumban, amelyben már Egánnak a hegyvidékről írt munkáit is felhasználták.

Ezután kapott megbízást a helyzet felmérésére, az akció vezetésére. A kormánynak küldött helyszíni jelentése nyomán felgyorsultak az események. Az akció központjául Szolyvát jelölték ki, ott alakították ki az úgynevezett hegyvidéki kirendeltséget. Ez az intézmény a görög katolikus papság segítségével, mely kezdettől szorgalmazta az akciót, több intézkedést vezetett be, hogy elősegítse a ruszinok gazdasági fejlődését. Például vetőmagot osztott ki, tenyészállatokat szerzett be, legelőket szerzett több községnek, igyekezett elősegíteni a háziipart, fogyasztási és hitelszövetkezeteket létesített, aratómunkásokat közvetített az Alföldre, fellépett a zsidó uzsora ellen stb.

Egán tevékenysége azonban nem tartott hosszú ideig, 1901. szeptember 20-án tisztázatlan körülmények között életét vesztette. Váratlan és rejtélyes halálával kapcsolatban számos találgatás látott napvilágot.

Jellemző az esettel kapcsolatos bizonytalanságra, illetve találgatásokra az a német-magyar eredetű internetes forrás, amely említést tesz az üggyel összefüggésben egy bizonyos Rochlitz Nándorról, Ung vármegye törvényhatósági bizottságának tagjáról, aki akkoriban a hegyvidéki kirendeltség Ung megyei megbízottja volt. Eszerint halálának napján gyors lovas fogaton Ungvárról Munkácsra mentek. Útközben Egán Edét halálos lövés érte. A hivatalos nyomozás öngyilkosságot, ill. balesetet állapított meg. Rochlitz Nándort ugyanakkor állítólag névtelen fenyegetés érte, hogy családját kiirtják, ha ő nem öngyilkosságról vall, ezért csak 1913-ban, halálos ágyán mondta el két tanú előtt az igazságot az esetről, hogy bűntény történt.

Egán Ede halála után, bár az akció tovább folytatódott, csakhamar "egy szürke hivatal léleknélküli adminisztrációs munkásságáig süllyedt", így nem is érhette el célját, nem tudott gyökeres változást előidézni a ruszinság helyzetében. Ám az a tény, hogy az akció lelkét adó szakembernek máig oly gyakran emlegetjük a nevét, jelzi, hogy valójában mit jelentett munkássága az itt élőknek.

Ugyancsak az elismerés jele, hogy nem sokkal halála után emlékművet állítottak az őt ért tragédia helyszínén. Az emlékmű a 20. század viharai során elpusztult ugyan, ám a rendszerváltás után újat emeltek az Ungvárt Munkáccsal összekötő autóút mentén, nem messze az eredeti emlékjel helyétől (lásd felvételünket).

Egán Edét a családi sírboltban temették el, a Vas megyei Borostyánkő községben.

Írásunkat Kobály József és a dfmk.hu közleményei alapján állítottuk össze