A kárpátaljai harangöntés történetéből

2003. augusztus 15., 02:00 , 135. szám

A történelmi Bereg, Ugo­csa, Ung, Máramaros megyék templomainak harangjai a XIX. században és a XX. század elején többnyire az akkoriban nagy hírnévnek örvendő kis­gejőci László-dinasztia, később pedig a hozzájuk rokoni szálakkal is kötődő Egry Ferenc öntödéiben készültek.

Mindenekelőtt műhelyük közelsége miatt vált 1809 és 1914 között Kárpátalja területe a harangöntés tekintetében az Ung megyei Kisgejőcön lakó László család piacává. A dinasztiát alapító László István harangjai még most is szólnak e vidéken (pl. Beregdéda, 1810) és Magyarországon is fellelhetők (pl. Fejércse, 1818; Jánd, 1818.) A dinasztia második tagjának, Sándornak névvel ellátott harangjáról nincs tudomásunk, de a díszítés alapján feltételezhető, hogy ő az öntője a vásáros­naményi református templom harangjának (1842). A XIX. század második felének legtermékenyebb kisge­jőci mes­tere László Lajos volt, akinek 5 harangja maradt fenn, közülük 2 Kárpátalján (Záp­szony, 1872; Balazsér, 1882), három pedig Magyarországon (Bereg­surány r. k., 1867; Beregdaróc r. k., 1890; Márok­papi ref., 1890). Van még harangja László Albertnek (Szernye, 1889) és az ifjabb Sándornak (Bereg­daróc g. k., 1901)1.

László Sándor Lajos Ferenccel közösen 8 harangot öntött a kárpátaljai falvak részére Kisge­jőcön, amelyekről tudomásunk van: Csomonya – 18512, Mak­kosjánosi – 1870, Záp­szony – 1872, Forgolány – 1875, Balazsér – 1882, Kajdanó – 1886, Királyháza – 1889, Márokpapi – 1890.

A kajdanói 1886-ban öntött harangnak a felirata – „Az élőket hívom az Isten házába, a holtakat kísérem gyászhanggal sírjába” – utal arra, hogy a László-dinasztia valamelyik tagja önthette, mivel ezt a feliratot megtaláljuk más harangjaikon is3.

Végül eljutottunk az utolsó kisgejőci mesterhez, a Lászlókkal rokon Egry Ferenchez, aki László Sándor vejeként átvette annak műhelyét a századfordulót megelőző években, s aki a XX. század első felének egyik legjelentősebb mestere lett. Egry Ferenc baktai harangön­tőmester Egry Ferenc és Bartók Julianna házasságából született 1864-ben Kisgejőcön. Ferenc 18 éves koráig gazdálkodott, majd kitanulta a harangöntés minden csínját-bínját. Korának egyik leghíresebb mestere lett, aki európai hírnévre tett szert, s jelentős földbirtokot tudhatott a magáénak. A cseh időkben a Magyar Nemzeti Párt élharcosa, szenátor, országgyűlési képviselő volt, 1939-ben kormányzói kitüntetést kapott. Hét gyer­me­ke és 9 unokája volt4.

Az első világháború után minden gyülekezet igyekezett az eltűnt harangjait pótolni. Ezzel magyarázható az Egry-féle műhely harangjainak tömegesnek mondható megjelenése az 1920-as, 1930-as években Kárpátalja falvainak templomaiban. Csak elvétve találunk falut, melynek templomában ne lett volna Egry-féle harang (különösen Bereg és Ugocsa megyék magyarok lakta falvaiban).

A Csehszlovákiához csatolt beregi, ugocsai rész református egyházai szinte mind Egry Ferencnél rendeltek harangot. (30 egyházközség – összesen 41-et.) Párhuzamosan a kisgejőci műhellyel működött ebben az időben Ungváron az Akkord haranggyár, amely azonban jelentéktelen szerepet játszott ebben a folyamatban, hiszen csupán négy harangot rendeltek ott (pl. Kisbégány, 1927).

Adataink szerint az évek során Egry Ferenc 54 kárpátaljai falu református temp­lomai részére készített harangokat. Ezek közül megemlítendők: a tiszántúli falvakban (Ugocsa megye): 1909 – Nevetlenfalu, 1923 – Tekeháza, 1925 – Tiva­darfalva, 1926 – Fertősalmás, 1926 – Nagypalád, 1927 – Tisza­bökény, 1928 – Tisza­péterfalva stb.; Bereg megye: 1910 – Bátyú, 1913 – Szalóka, 1922 – Gát, 1922 – Gut, Fornos, Mezővári, 1923 – Muzsaly, Bereg­újfalu, Beregdéda, 1924 – Szernye, Be­ne, Makkos­jánosi stb. 6

Egry Ferenc híre eljutott a határokon túlra, és Magyarország falvainak templomai is dicsekedhetnek harangjaival (Beregdaróc g. k., 1925; Gelénes ref., 1910, 1927; Tiszakerecseny g. k., vasharangláb 1939; Tiszavid ref., 1898, 175 kg – mai napig megvan)7.

Nemrég a kajdanói (Bereg megye, ma Munkácsi járás) református egyházközség (XIX–XX. sz.) iratkötegét tanulmányoztam, mikor a kezembe akadt egy az Egry-féle harangöntödével kapcsolatos érdekes dokumentum. Egy egyetlen lapon megírt kötelezvényről van szó, miszerint Egry Ferenc 6 év garanciát ad harangjára, melyet a kaj­danói református egyházközség részére készített 1908-ban. A kötelezvény Kisgejőcön volt kiállítva ugyanabban az évben (lásd az ábrát).

Ez a harang eddig ismeretlen, tanulmányokban nem szerepel, minden bizonnyal az 1886-ban öntött harang helyére kerülhetett, s talán egészen 1938-ig létezhetett, mert ekkor új harangot rendeltek a kaj­da­nóiak az Akkord ungvári gyár­tól, mivel ekkor már az Egry-féle megszűnt.

Úgy hiszem, ezzel a kézirattal is sikerült alátámasztani az egykori kisgejőci harangöntő művész jó hírét, becsületességét, munkájának gyümölcséért való aggódását, akinek a kezéből csak garantáltan jó minőségű harangok kerülhettek ki (hiszen a szóban­ forgó kajdanói harang nem 6, hanem 31 évig szolgált).

Megjegy­­zendő, hogy az ungvári szabadtéri múzeumban található egy to­vábbi Egry Ferenc által Kisgejőcön 1925-ben öntött harang, melyet Dercen temploma számára készített.

Végezetül csak annyi, hogy a híres, kisgejőci harangöntöde épülete még áll. Érdemes lenne ezt az ipari műemléket megőrizni a falu számára, s nemcsak történelmi jelentősége miatt, hanem mint turisztikai érdekességet.

Kobályné Homoki Ilona, a KHM tudományos főmunkatársa

Irodalom:

1. Patay Pál. Beregi harangok. A Jósa András Múzeum Évkönyv XL1., Nyíregyháza, 1999. 415–445.

2. Küllős Imre. A Kárpátaljai református templomok harangjai

Madarak voltunk… Kárpátaljai néprajzi írások., Budapest – Beregszász 1999, 142–144.

3. Patay Pál. Ibidem.

4. Ungvár és Ung vármegye. Budapest, 1940, 44.

5. Patay Pál. Ibidem.

Küllős Imre. Ibidem.

6. Küllős Imre. Ibidem.

7. Patay Pál. Ibidem.

8. KH Múzeum irattára.