Forgalomlassítással egybekötött tiltakozás az esőben

2014. július 28., 16:54

Vasárnap este többszáz nő gyűlt össze a Beregszászi és a Munkácsi járás magyar falvaiból a két járás határán, ahol a zuhogó esőben tiltakoztak férjeik, fiaik, testvéreik katonának történő besorozása ellen. A tüntetők kérdésekkel kívánnak fordulni a megye kormányzójához, a megyei hadkiegészítő parancsnokság parancsnokához, valamint Kárpátalja belügyi vezetőjéhez.

A tüntetés spontán módon, a Facebookon szerveződött, ahová nők kizárólag nőket hívtak. Végül olyannyira jól sikerült, hogy a meghirdetett időpontban a Beregszászi és Munkácsi járás határán legalább ötszáz nő gyűlt össze, kislánytól a nagymamákig. Sem a zuhogó eső, sem a dühös autósok agressziója nem rettentette meg őket: figyelemfelkeltő szándékkal, a mozgósítás visszásságai és igazságtanságai elleni plakátokkal a kezükben oda-vissza járkálni kezdtek a gyalogátkelőhelyen, ezzel megbénítva a Beregszász–Munkács főút forgalmát az esti csúcsforgalomban. A forgalom akadályozása kisebb megszakításokkal másfél órán át tartott, amit a jelentős erőkkel kiérkező milícia biztosított, de a demonstráció menetébe nem avatkoztak be. Az autósok többsége jól viselte a várakozást, sokan jelezték, hogy szimpatizálnak a tüntetőkkel. Ugyanakkor olyan türelmetlen sofőrök is akadtak, akik az asszonyok közé hajtottak járművükkel.

Közben a helyszínre érkezett dr. Bíró Erzsébet főorvos asszony, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, akinek az elkeseredett lányok és asszonyok felé intézett kérésére egy időre újra megindulhatott a forgalom a főúton, majd szintén az ő kezdeményezésére az út menti parkolóban arról határoztak, hogy kérdéseket fogalmaznak meg a megye kormányzója, Valerij Luncsenko, valamint Ivan Vaszilcjun ezredes, a Kárpátaljai Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka felé. Az asszonyok tudni szeretnék, hogy a Kárpátaljára érkezett, kelet-ukrajnai menekültek közül hányan vannak katonai nyilvántartásba véve, hányan kaptak katonai behívót, és hányat vittek el a „terrorellenes” hadműveletek helyszínére. Tudni szeretnék továbbá, hogy Kárpátalján hány tartalékos katonatiszt van, akiket mindannyiunk adójából évtizedeken keresztül arra képeztek ki, hogy ha szükség lesz rá, akkor harcoljanak. Ők most magas nyugdíjat élveznek, közülük vajon hányan kaptak behívót és hányan mentek ezidáig Donyeckbe és Luhanszkba. Ugyancsak szeretnék tudni a belügyi hatóságok Kárpátalján nyilvántartott munkatársainak a számát, valamint azt, hogy közülük hányat küldtek el az ország területi egységéért harcolni. Bíró Erzsébet és több demonstráló hölgy is a milícia túlkapásairól számolt be, elmondták, hogy például Dercenben és Rafajnaújfaluban olyan családokhoz mentek el a milicisták, akik gyerekeinek még nincs leadva a tanulmányi jogviszonyukat igazoló okirat a hadkiegészítő parancsnokságra. A belügyi szervek munkatársai azt követelték, hogy a szülők „vagy a gyereket adják elő, vagy fizessenek”. Állítólag volt, aki nem fizetett, és olyan is volt, aki fizetett nekik. Az asszonyok követelték, hogy Szerhij Saranics ezredes, a kárpátaljai rendőrség megbízott parancsnoka adja feladatul a belügyi szerveknek, hogy nyomozzák ki, kik voltak azok a korrupt milicisták, akik bírósági végzés, házkutatási parancs nélkül általában az esti órákban felmentek az udvarokra, bementek a házakba, keresve a behívottakat, és ráadásul pénzt követelnek a katonaköteles fiúk szüleitől azért, hogy békén hagyják őket. Többen követelték, hogy az említett korrupt munkatársakat bocsássák el a milícia állományából.

Dr. Bíró Erzsébet megyei képviselő elmondta, a magyar falvak lakossága döntően mezőgazdaságból él, éppen most van a betakarítás ideje, s amit most felvisznek a falusiak a padlásra, abból kell élniük télen. Ha most tömegesen elviszik a férfiakat, miből fogják az asszonyok eltartani a gyerekeiket? Sok olyan férfit is keresnek a hatóságok, akik több mint egy évtizede külföldön dolgoznak, hogy el tudják tartani a családjukat.

A demonstráció helyszínére kilátogatott Olekszandr Moskovszkij, a munkácsi járási hadkiegészítő parancsnokság parancsnoka is, akivel 40 percen keresztül beszélgettek az asszonyok. Erről a beszélgetésről később dr. Bíró Erzsébet azt mondta el tudósítónknak: „Tulajdonképpen sarokba lett szorítva, olyan értelemben, hogy nem adott választ arra a kérdésre: Milyen büntetés jár annak, aki nem veszi át a behívóját, és nem jelentkezik. Ugyanis az országban jelenleg nincs hadiállapot, antiterrorista hadműveletek zajlanak.

Dercenben már két nappal korábban is volt egy hasonló célú demonstráció, az ott résztvevők kezdték szervezni a vasárnapit telefonon és elsősorban a Facebook felhasználásával, és őket is meglepte az a tömeg, ami a viharos szél és az eső ellenére is összegyűlt az izsnyétei letérőnél.

A demonstráló nők a felmerült kérdések papírra vetésével, és az említett vezetőkhöz való eljuttatásával öt különböző faluból jött, önként jelentkező hölgyet bíztak meg, közöttük dr. Bíró Erzsébet megyei képviselőt.

Badó Zsolt